1949-ben egy kis csoport Európából érkezett cserkészvezető összejött Brazíliában, hogy megalakítsa a II. világháború utáni első tengerentúli magyar cserkészcsapatot. Azóta sok száz fiatal nőtt fel a 13. sz. Szondi György csapatban – sok élmény révén magáévá téve a cserkészet és a magyarság értékeit – , amelynek 70. évfordulóját május 25-én ünnepeltük.
A csapat Rio de Janeiróban alakult, de São Paulóban tartotta hetvenedik évfordulóját. Ez úgy történhetett, hogy jó néhány évnyi kitűnő működés után fel kellett függeszteni a tevékenységet, mert Rióban elfogytak a magyarok: átköltöztek São Paulóba vagy külföldre. Közben 4 csapat alakult São Paulóban, s amikor ezek később összeolvadtak, felvették a 13. sz. Szondi György nevet, annak történelmével és hagyományaival együtt. Így most megünnepelték ezt a közös történelmi évfordulót.
Nagyon szép, tartalmas és kiválóan megrendezett nap volt, hála a csapat fenntartó testületének, a cserkészszülőknek és az idősebb cserkészek gondos munkájának. Közel száz fiatal, idősebb cserkész és cserkészbarát jött el több városból, és nagyszámú üzenet és fénykép érkezett olyan csapattagoktól, akiket az élet más országokba vitt.
Az ünnepély, amelyet Dénes Gusztáv, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) brazíliai körzetének parancsnoka vezetett, két bencés szerzetes szavaival és imádságával kezdődött, mert a helyi magyar bencés rendháznak kimagasló szerepe volt a São Pauló-i cserkészet alapításában és fenntartásában. Majd Fekete N. Diana, a csapat vezetője olvasta fel a KMCSSZ elnökének, Lendvai Lintner Imrének üzenetét. Ezután Dömötör Gábor, aki gyermekként a csapat egyik első cserkésze volt (jelenleg a KMCSSZ alelnöke) ismertette a csapat történetét és munkáját, valamint az összmagyar cserkészet jelenlegi helyzetét is. Beszéde végén átadta a csapat őrizetébe az eredeti díszes zászlórudat, amely most már egyesülhetett azzal a selyemzászlóval, ami a csapat ötéves jubileumára készült. Egy másik alapító tag és későbbi vezető, Kokronné Vámos Edit a kezdetekről beszélt, a később beolvadt Dobó Katica és Szent Imre csapatokról pedig Dömötörné Hársi Sári és Hársi Ernő, akik sok évig vezették ezeket. Ernő a ma már felnőttekből álló Sólyom őrs gyönyörű ajándékát is átadta: egy erre az alkalomra készített, közel kétméteres kopjafát, Gombossy Zsolt, Hársi Ernő és Koszka Árpád faragványát. A másik két São Pauló-i csapatról Ráth Magdolna olvasta fel Szabó Piroska beszámolóját. Végül dr. Teleki Szilárd főkonzul – akinek legkisebb fia is csapattag – köszöntötte a jelenlevőket.
Az ünnepélyen részt vett a csapat történetének kimagasló személyisége is, Lajtaváryné Buza Marika cserkésztiszt, egyike azoknak, akik 1949-ben Rio de Janeiróban létrehozták a magyar cserkészcsapatot. Egy másik alapító vezető, az Amerikai Egyesült Államokban élő Cseh Gábor Anna meleg hangú üdvözlete mellett újonnan megjelent könyvének – amelyben sok szó esik a csapatról és a külföldi magyar cserkészet történetéről – harminc példányát ajándékozta a csapatnak.
Az évforduló további része cserkészmódra telt: volt számháború, népi gyermekjáték, izgalmas cserkészismereti verseny, és szabad tűzön készített gulyásleves. Sötétedés után a nagyszámú résztvevő fáklyákkal kivilágított ösvényen vonult a tábortűzhöz, ahol megelevenedtek a csapat régi vidám számai, elhangzott sok szép népdal. A rendezvényt záró hagyományos szeretetkör alatt valóban érezhették a cserkészek az egymáshoz és közös cserkészmúltjukhoz való tartozás erejét.
Dömötör Gábor, São Paulo, Brazília
