– A RotaChrom Dabas kézilabdacsapat az elmúlt szezont újoncként a nyolcadik helyen zárta az NB I-ben, a mérlegetek 9 győzelem, 3 döntetlen és 14 vereség. A Magyar Kupában bejutottatok a négyes döntőbe, ahol mindössze egy góllal maradtatok alul a bronzmérkőzésen. Te hogyan értékeled a csapat idényét?
– Úgy gondolom, hogy sikeres idényünk volt, hiszen a magyar bajnokság nagyon erős, évről évre jobb. A nagyokat – Veszprém, Szeged, Tatabánya, Balatonfüred és Csurgó – leszámítva a többi csapatnak egyértelműen az élvonalban maradás a legfőbb cél, azután meg nyilvánvalóan az, hogy egyre jobb helyen végezzenek. Nekünk már februárban sikerült bebiztosítani a bennmaradást, végül pedig nyolcadikok lettünk 21 ponttal. Az előző idényben szintén nyolcadik helyen végeztünk, de akkor 20 pontot gyűjtöttünk, szóval sikerült egyet lépnünk előre. Összességében elégedettek lehetünk, mivel ráadásként bejutottunk a Magyar Kupa négyes döntőbe, a klub történetében ez először fordult elő, ami igazi ünnep volt a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt. Nagyszerű teljesítmény volt a részünkről, hogy eddig jutottunk, mert itt gyakorlatilag minden évben három csapat – Veszprém, Szeged, Tatabánya – jelenléte borítékolható, szóval számunkra mindenképp hatalmas élmény volt. Idén utóbbi lemaradt a négyes döntőről, mert a sorsolás nem kedvezett neki. Az elődöntőben kicsit megilletődötten játszottunk a Veszprém ellen, viszont a kisdöntőben gyakorlatilag kezünkben volt a bronzérem, azonban a végét elszúrtuk. Ilyen a sport, ám a mérkőzés után rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hogy szimpatikusan játszottunk, és meglepetést okoztunk.

– Huszonnégy mérkőzésen léptél pályára a bajnokságban, ezeken a meccseken 63 gólt szereztél, amivel a házi góllövőlistán a hatodik helyen végeztél. A kupában további 50 alkalommal voltál eredményes, így összesen 113 találatot jegyeztél. Elégedett vagy a teljesítményeddel?
– A tavalyi szezonom sokkal jobban sikerült, ugyanis a csapatom legeredményesebb játékosa voltam, mivel 136 gólt szereztem, így érthető, hogy ezzel az idényemmel nem vagyok elégedett. Ha a házi góllövőlistát nézzük, mindenképp pozitívum, hogy a gólok eloszlanak, ebből is látszik, nem egy-két játékosra építünk, hiszen ha őket levédenék, bajban lenne az együttes, szóval igyekszünk csapatként a lehető legjobban teljesíteni. A fontos tétmérkőzéseken jól ment a játék, hoztam, amit tőlem vártak, azonban az olyan mérkőzéseken, amikor biztos volt a győzelmünk, nem koncentráltam eléggé, és nem játszottam a legjobban.

– A mezőnyből kiemelkedik a Telekom Veszprém és a MOL-Pick Szeged mind anyagilag, mind pedig a játékosállomány tekintetében. A bajnokságban szereplő további tizenkét csapat hogyan tudja felvenni a versenyt ezzel a két együttessel?
– Ha van pénz, azt igazolsz, akit szeretnél, így a kisebb csapatok, mint például a Dabas, nem tudja felvenni a versenyt a két nagy klubbal. A rendszer sem tökéletes, hiszen a szezon végén a szakszövetség pénzt oszt szét a csapatok között, amivel csak annyi probléma van, hogy idén a második helyezett Szeged tízszer annyi pénzt kap, mint a nyolcadik Dabas, így esélyünk sincs felzárkózni a két leggazdagabbhoz, vagyis a bajnokság sem lehet kiegyensúlyozottabb. A Veszprém és a Szeged csak gyakorol a többiekkel, viszont a tavaly döntetlent játszottunk a Tatabányával, ami hatalmas eredmény, és nekik szinte elment a bronzérem. Továbbá pontot szereztünk a Csurgó vendégeként, ami szintén nagy eredmény, hiszen ezek a csapatok EHF-kupában szerepelnek.

– A Veszprém és a Szeged mögött a harmadik legjobb átlagnézőszámmal dicsekedhet a Dabas az NB I-ben. A következő idényben ez tovább növekedhet?
– A magyarok nagyon szeretik a kézilabdát, egyes településeken talán népszerűbb is, mint a labdarúgás. A Dabas két éve harcolta ki az élvonalba jutást, a klub történetében először szerepelhet az első osztályban, és ebben a kisvárosban – amelynek Barót a testvérvárosa – hatalmas szó volt, hogy a csapat NB I-be jutott, igazi szenzációnak számított. Az első élvonalbeli idényünkben nagyon jól kezdtünk, hiszen az első kilenc mérkőzésből hetet megnyertünk, így decemberben a negyedik helyen álltunk, az emberek felkapták a fejüket, és néhány meccset telt ház előtt játszottunk le, ami közel 2500 embert jelent. Átlagban úgy 1500 néző látogat ki a meccsekre, és nagyon tetszik, hogy pozitívak, teljes mértékben biztatnak, a hozzáállásuk nagyszerű, így jó a kapcsolat a szurkolótábor és a csapat között. Esetünkben nagyon érdekes, hogy idén és tavaly is több mérkőzést nyertünk idegenben, mint otthon, viszont ha sikerülne ezen fordítani, valószínű, az átlagnézőszám is emelkedne. A sportcsarnokban a hangulat is nagyszerű, ha pedig jönnek a sikerek, akkor a szurkolók is egyre többen lesznek.

– A következő idényben mi a célotok – a nemzetközi kupaindulás kiharcolása vagy inkább stabil élvonalbeli szereplésre hajtotok? Többnyire magyar játékosok alkotják a csapatot, csak elvétve találunk külföldi kézilabdázókat nálatok. Egyéni szempontból milyen célokat tűztél ki magad elé?
– Elsősorban a bennmaradás a célunk, viszont szeretnénk az idei eredményünkön javítani. Úgy néz ki, hogy a nyáron erősítünk, viszont egy nagyon fontos védőjátékosunk távozott, szóval minden azon múlik, hogy az újakat mennyire gyorsan sikerül beépíteni a csapatba. Ezúttal is nagyrészt magyarokat igazoltunk, egyértelműen arra törekszünk, hogy magyar kézilabdázókkal érjünk el jó eredményeket, ez pedig nem egyszerű. Az NB I-ben vannak olyan csapatok, akik csak egy-két ponttal szereztek többet, mint mi, és a kezdő soruk külföldi, sőt, a keretben is kevés a magyar. Az elsődleges célom, hogy a csapat jól szerepeljen, teljesítsük a kitűzött célokat. Szeretnék jobb teljesítményt nyújtani, mint idén, azon leszek, hogy legalább száz gólt dobjak a bajnokságban, mivel egy átlövőnek illik száz gól felett dobni. A laikusok a kézilabdázók teljesítményét aszerint ítélik meg, hogy hány gólt dobnak, viszont ez jóval összetettebb. Nagyon fontos az, hogy egy játékos milyen hatékonysággal védekezik, hány gólpasszt oszt ki vagy hány labdát szerez. Minden mutatóban szeretnék javulni. Annak ellenére, hogy 30 éves vagyok, úgy érzem, hogy még van bennem potenciál a fejlődésre.

– A kézilabda-szövetség változtatott a kupa lebonyolítási rendszerén. A következő idényben egy helyszínen, egy időben kerül sor a férfi és női négyes döntőre. Az idei kupateljesítményt jövőben is megismételnétek?
– A bravúr megismétléséhez 90 százalékban szerencse kell. Idén a legjobb négy közé jutásért a Ferencváros csapatán keresztül vezetett az utunk, papíron a zöld-fehérek esélyesebbek voltak, viszont meglepetést okoztunk. A kupa első köreiben hozni kell a kötelezőt, aztán bízni kell a szerencsében, és ha úgy adódik, élni a lehetőséggel.

– Az elmúlt két idényben a Dabasi Kézilabda Klub mezében játszottál. Előtte milyen csapatoknál fordultál meg?
– 19 évesen kezdtem kézilabdázni, érettségi után éltem a lehetőséggel, és Veszprémbe mentem. Előtte atletizáltam, országos karatebajnokságon érmeket szereztem és kosárlabdáztam, viszont 2007-ben egy próbajátéknak köszönhetően kiválasztottak, és így kezdtem kézilabdázni. Egy évet játszottam a veszprémi csapatban junior korosztályban, ahol Mocsai Lajos keze alatt fejlődhettem, majd Várpalotára kerültem, ahol másodosztályban szerepeltünk, és nagyon jó idényem volt. Ezt követően Spanyolországból kaptam ajánlatot, és gondoltam, próbára teszem magam, szóval belevágtam, végül pedig öt évet játszottam öt különböző csapatban. Először a Zaragoza (2010–11, 149 gól), majd Pozoblanco (2011–12, 137 gól) és a Cangas (2012–13, 111 gól) játékosa voltam, végül Puente Genil (2014–15, 111 gól) és Guadalajara (2015–16, 98 gól) következett. Az első évemben harmadosztályban, utána egy évet másodosztályban játszottam, ezt követően három évet az élvonalban húztam le. Cangas után kipróbáltam magam a magyar élvonalban is, Győrben játszottam egy szezont, ahol nagyon jó idényt tudhatok magam mögött, 162 gólt lőttem. Ezután visszahívtak Spanyolországba, és újabb két szezon után, 2016-ban tértem vissza Magyarországra, ahol az EHF-kupában szereplő Csurgó mezét öltöttem magamra. Mindig úgy választottam csapatot, hogy számomra előrelépés legyen, EHF-kupában 6 mérkőzést játszottunk, házi gólkirály voltam ebben a versenykiírásban, végül azonban nem jutottunk be a csoportkörbe. Csurgó után Dabasra igazoltam, és a harmadik idényemnek vágok neki a Pest megyei csapattal.

– Az eddigi legemlékezetesebb gólod?
– Eddigi pályafutásom során sikerült néhány szépségdíjas gólt lőnöm. A példaképem Carlos Reinaldo Pérez, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy edzettem is vele karrierem elején. Szerintem ő minden idők legösszetettebb kézilabdázója, képes volt páros lábról felugorva is gólt szerezni, ami nem egy szokványos mozdulat ebben a sportágban. Fiatalon nagyon sokat gyakoroltam, később sikerült párszor végrehajtanom. A legfontosabb góljaimat az EHF-kupában lőttem, az edzőm beküldött a meccs utolsó húsz percére, én pedig hét gólt szórtam, amivel továbbjutottunk a következő körbe. Hála Istennek nem tudok egyetlen fontos gólt kiemelni, mert eddig több ilyet is lőttem, és ez mindig megerősít abban, hogy jó úton haladok.

– A következő öt évre milyen terveket szövögetsz?
– Legalább 35 éves koromig szeretnék kézilabdázni az élvonalban, de ha utána is játszom, az már ráadás számomra. Az első osztályból szeretnék visszavonulni, a legmagasabb szinten szeretném befejezni évek múlva. Az aktív kézilabdázás alatt szeretném az alapképzést és a mesterit befejezni, utána pedig maradnék a sport mellett. A szakosodásom szerint funkcionális erőnléti edző leszek, mert ezt érzem a legközelebb magamhoz, viszont szeretnék gyerekekkel foglalkozni, jól érzem magam köztük, megvan az összhang. Bízom benne, hogy edzőként is kamatoztathatom az évek során a spanyol és a magyar élvonalban összegyűjtött tapasztalatomat.