Kuti János
A Ialomița megyében végrehajtott romániai közös hadgyakorlat befejezése után a NATO brüsszeli központjába a következő titkos jelentés érkezett június 20-án: „Sikeresen végrehajtottuk a Dél-Romániai harci gyakorlatokat. Stop. Lehengerlő támadást intéztünk több mint hatszáz hektár búza, kukorica és napraforgó ellen. Stop. Veszteségünk nincs. Stop. A kukoricásban hektáronként 75 ezer darab kukoricacsőnek álcázott kukorica-gránátot semlegesítettünk, valamint több százezer tányéraknát, amit viszont napraforgótányérnak álcázott az ellenség. Stop. Újabb utasításokat várunk a más mezőgazdasági területeken rejtőzködő ellenség ellen. Stop.”
Az esetből botrány kerekedett, a környéken lakók ugyanis – látván a harci járművek rohamát s hallva a lövöldözést – azt hitték, hogy kitört a háború. Gondolták, hogy jönnek az oroszok (vagy a magyarok), akik nálunk fő ellenségnek számítanak. Ijedtükben azt tették, amit az ember olyan esetben tehet, ha netán kitör egy háború: hívták az 112-t.
Amit a katonák Brüsszelben sikerként állítottak be, idehaza valahogy ki kellett magyarázni, ugyanis nem mondhatják az illetékes katonai vezetők, hogy készakarva küldtek tankokat, katonai szállítójárműveket mezőgazdasági területek elpusztítására, ezért most utólag azt állítják, hogy a nyári légköri viszonyok miatt történhetett a malőr. Én is abban reménykedem, hogy a hadműveletek a rossz időjárási körülmények miatt estek meg, s ezért nézték a katonák a zöld mezőt harcmezőnek. Ugyanis az említett dátumon a térségben a harcosok a nagy meleg miatt némi sörökkel hűsíthették magukat, ami – ha nagy az elfogyasztott mennyiség – kettős látást okoz, és azért láthatták a tengerit tengernyi ellenségnek, amit aztán megtámadtak. Rettenetes lenne, ha bebizonyosodik a második változat, amit szintén meglebegtettek, hogy tudniillik a katonáknak rossz koordinátákat adtak meg, és ők látták ugyan, hogy rossz úton (vagy mezőn) járnak, de a parancs az parancs, nem kommentálni kell, hanem végrehajtani. A gyilkos fegyvereket, éles lőszert, bombákat élőben, lőtereken, lakatlan szigeteken vagy vidékeken kell kipróbálni, ezért le szoktak dobni néhány atombombát is, hisz másképp nem lehet felmérni azok áldásos hatását. Namármost, ha véletlenül rossz adatot adnak meg a katonáknak, azok hiába látják, hogy lakott területet vesznek célba, az utasítást végre kell hajtani, és ha netán minket céloznak meg, akkor nekünk annyi. Tévedési lehetőség rengeteg van, amiből aztán egész csinos kis (vagy nagy) háború kerekedhet. Mert például Irakot is tévedésből támadták meg, mivel azt hitték, hogy tömegpusztító fegyverei vannak. (Sőt, az is lehet, hogy akarattal tévedtek ennek megítélésében.)
Múlt csütörtökön az Iráni Forradalmi Gárda lelőtt egy amerikai pilóta nélküli robotrepülőgépet Dél-Irán felett. Az amerikai elnök azt mondta, nagy hibát követtek el, és már péntek hajnalra katonai csapásokat terveztek iráni célpontok ellen. Aztán Trump meggondolta magát, mert úgy gondolja, mégis emberi tévedésből lőhették le a drónt. De ha nagyon akarta volna Irán megtámadását, akkor azt mondaná, hogy szerinte mégiscsak készakarva lőtték le a repülő objektumot. Iránt teszik felelőssé az Ománi-öbölben két tartályhajó ellen elkövetett szabotázsakció miatt is. Pedig az olajtermelőknek ez jól fogott, ugyanis az olajárak máris három százalékkal emelkedtek.
Ezekután már azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az olajtermelő országok szerveznek egy-egy ilyen támadást saját maguk ellen, mert az okozott kár sokkal kisebb, mint az olajár-emelkedésből származó haszon. Minden megtörténhet, és a világbéke sorsa is múlhat véletleneken vagy mondvacsinált okokon. A második világháborút Hitler úgy robbantotta ki, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett német bűnözőkkel elfoglaltatta a gleiwizi (Glivice) rádióadót.
Jó ürügy lenne egy háború kirobbantására, ha amerikai katonáknak öltöztetett oroszok megtámadnák a Krím félszigetet vagy kínai katonáknak öltöztetett amerikaiak az amerikai Hawaii-szigeteket, esetleg orosz katonáknak öltöztetett amerikaiak lerohannák New Yorkot. És akkor milyen jól vissza lehetne csapni.
