Születésének 190. évfordulóján „érkezett” abba a faluba Orbán Balázs, ahol élete delén felkapaszkodott a Csobot-tetőre, hogy láthassa a maksai Kupakövet és azt a falut, ahol számtalanszor gyűlt össze a székelység tanácskozásra. A maksai templom előtt ugyanis lapos kőasztalok és kőszékek voltak régen, azokon ülve tárgyaltak a bölcs öreg székelyek, s ott szentesítették határozataikat. A Kupakőről és a kőasztalról olvashatunk Jókai Mór Bálványosvár című regényében is, aki éppen Orbán Balázs nyomán látogatott el Maksára. Az idei iskolai évzáró napján helyezték el Orbán Balázs bronzból készült portrédomborművét a róla, a legnagyobb székelyről elnevezett iskolaépület homlokfalán.
Az emlékművön neve, születési és halálozási évszámai alatt egy, a maksai iskolásokhoz szóló üzenet olvasható: a honszeretet úttörője.
Istók Juditnak, az iskola igazgatójának jutott eszébe, hogy az évforduló kapcsán bronzplakettel emlékeztessenek Orbán Balázsra, akinek nevét éppen 26 esztendővel ezelőtt vette fel a kis intézmény.
A nemes gondolat kivitelezését a székely anyaváros lakója-vállalkozója, a szépen szóló harangjai nyomán a Kárpát-haza egészében ismert bronzöntő mester, Lázár Imre, az emlékplakett adományozója segítette. Az 1944-ben született gyergyóalfalusi Kiss Levente szobrászművész munkája került most közszemlére. Ez látható abban az 54 alkotást tartalmazó, szép kiadású albumban is, amely tavaly jelent meg Erdélyi arcélek címmel Székelyudvarhelyen, s azokat mind a Lázár-műhelyben öntötték.
Orbán Balázsról Victor Sibianu megyei tanfelügyelő beszélt, jövőbe mutató üzenetének jelentőségéről, az évforduló időszerűségéről pedig Istók Judit igazgató. A leleplezésnél áldást mondott Dénes Szabó Levente beszolgáló sepsibesenyői református lelkipásztor.
Az esemény kapcsán vetődik fel a gondolat, hogy talán méltatlanul megfeledkeztünk mi, háromszékiek Orbán Balázs emlékének megjelenítéséről. Hiába írt annyi szeretettel és tisztelettel népünk önvédelmi harcának kapcsán erről a vidékről, ismereteink szerint a legnagyobb székelynek Háromszéken egyetlen szobra sincs. Vajon lészen-e szobor majdan, tíz esztendő múlva, 2029-ben, születésének 200. évfordulóján!?
A maksai avatóünnepséget az iskolások népi táncos műsora zárta – betanító Kocsis Hunor –, az eseményen pedig Maksa község helyi tanácsának vezetői és tagjai mellett jelen voltak az iskola meghívott egykori pedagógusai is. „Meglepően szép megemlékezésen vehettünk részt, köszönet érte az igazgatónak” – értékelte a mozzanat jelentőségét Bakcsi Csilla, az iskola egykori magyartanára. A kínálmációba besegített a maksa-sepsibesenyői nőegylet, akiknek nem ez az első közösségi tevékenységük, hiszen év végi közös kirándulást szerveztek a Gyimesekbe, hamarosan pedig helyi küldöttség készül iskolalátogatóra Sarudra, Maksa magyarországi testvértelepülésére.
