A román védelmi minisztérium szerint a magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka félretájékoztatta a közvéleményt arról a magyar-román szakmai megbeszélésről, amelyet a hadisírgondozásért felelős szervezetek küldöttségei folytattak egymással szerdán Bukarestben az úzvölgyi hősi temető ügyében.
Pénteki közleményében a román védelmi tárca sajtószolgálata azt állította, hogy a magyar fél a megbeszélésen hangoztatott álláspontját egy „másik temetőt ábrázoló”, 1917-ből származó vázlatra alapozta, a szóban forgó sírkertet azonban a román Hősök Emléke Társaság 1926-ban kibővítette, majd 1944-ben újabb bővítés következett, amikor a környéken elesett különböző nemzetiségű hősök maradványait helyezték át az úzvölgyi temetőbe.
A bukaresti sajtóközlemény szerint a Hősök Emléke Országos Hivatalának tárgyalóküldöttsége „megkérdőjelezhetetlen” levéltári iratokkal cáfolt minden olyan állítást, miszerint Dormánfalva önkormányzata kegyeletsértést követett volna el egy olyan parcellában, ahova osztrák-magyar katonák holttesteit temették el. A román fél elutasította azt a számára elfogadhatatlan magyar javaslatot, hogy kizárólag a nemrég elhelyezett betonkeresztek alatti területen végezzenek igazoló feltárást, ezzel szemben a „nemzetközi temető” egészének feltárását tervezi, valamennyi olyan ország bevonásával – beleértve Magyarországot is –, amelynek Úzvölgyében katonái nyugszanak.
„A román fél továbbra is kitart a magyar féllel folytatandó nyílt és őszinte párbeszéd mellett, amelyet jóhiszeműen vállalt a feszültséget feloldó megoldás keresése érdekében, de nem ért egyet a hamis állításokkal és olyan feltárásokkal, amelyek kizárólag Magyarország nemzetpolitikai céljainak igazolását szolgálják” – zárul a bukaresti védelmi minisztérium közleménye.
Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka az általa vezetett magyar küldöttség szerdai bukaresti tárgyalásairól az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a felek kölcsönösen bemutatták egymásnak a sírkertre vonatkozó levéltári forrásaikat. Kovács Vilmos akkor úgy értékelte: a román fél számára is egyértelművé vált, hogy Dormánfalva önkormányzata által elhelyezett ortodox keresztek az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgáló katonák maradványai fölé kerültek. A magyar fél a súlyosan kegyeletsértő állapot megszüntetését, ennek első lépéseként pedig a betonkeresztek alatti terület igazoló feltárását kérte.
