Ez utóbbi alkotás számomra bevezetőjét jelentette a Lábas Házban tegnap este táblaképeiből nyílt kiállításának, a gesztusok sorozatának. A befogadóra sokat hárító gesztusfestészetben a terem, az elhelyezés ritmikája színek, vonalak találkozásában válik egésszé. A közel ötven alkotás lendületes csíkjaiban számomra az arany gyakori megvillanása szolgáltatott támpontot, hogy a hátsó terembe érve kapja meg minden alkimista által irigyelt fénye nemességét.

Elmondása szerint folyamatos tisztulásra, színei lebontására, egy új, lényegre törő absztrakt festészet felé igyekszik. Indulattal, spontán ecsetvonásokkal szeretné lélegeztetni képeit egy szakrális folyamat részeként. A dinamikát, játékosságot, festészetének akciójellegét emeli ki a kép folyamatos légiesítése közben. Olyan témák foglalkoztatják, mint az energia, aura, rezgés.

Vargha Mihály megnyitóbeszédében elmondta: Daczó Enikő elegáns, elvont, magas szintű művészetét úgy kell néznünk, mint olyan alkotóét, aki teljes életet él. Művészi munkássága szimbiózisban van az anya, a társ, a vállalkozó szerepével. Egy közösségben nagy szükség van ilyen fiatal művészekre, akik nem a nagyvárosi érvényesülés hajszáját választják, hanem itthon a család, az önszerveződő művésztársadalom megtartóerejét, akik fontosabbnak tartják a csendet a zajnál, a megfontoltságot a nyüzsgésnél, s egyfajta terápiaként értékelve munkásságát, művészetén keresztül töltődik fel, jut új energiákhoz.

Daczó Enikő a tárlatot rövid performance-szal zárta, arany fóliába burkolva, táncával a fekete szín dominálta monokróm képei előtt alkotta meg kiállításának emblémáját. Az eseményt Kelemen István és Gáspár Csaba hegedűjátéka egészítette ki.