A sepsiszentgyörgyi Tompa Krisztián előző két nemzetközi szezonját sérülések árnyékolták be, így idén már nem élvezi a Yamaha támogatását, és csak hazai porondon és Magyarországon versenyez. De ne ugorjunk ennyire előre, vegyük sorra a történéseket: a megyeszékhelyi motoros 2017 kezdetén kéztörést szenvedett, de miután felépült, sikeresen vette az előtte álló akadályokat; tavaly szintén a szezon elején volt balesete, és makacs vállsérülése miatt sok versenye elmaradt, akárcsak az eredmények, és az esztendő végén jött az elkerülhetetlen műtét. Ezután következett a felépülés hosszú és rögös útja, amelyet Krisztián sikeresen abszolvált, és sérülése már csak kellemetlen emlék. Az idénre is átnyúlt rehabilitáció miatt sajnos motokrosszosunk lemaradt az Európa-bajnokságról, de most már újra nyeregben van, romániai és magyar versenyeken próbálja visszanyerni régi formáját, megkísérel visszakerülni az öreg kontinens legjobbjainak mezőnyébe.
– Az előző idényre az Európa-bajnoki szereplést, a magyar és a holland bajnokságban való indulást tűztétek ki célul. Mi valósult meg a tavalyi elképzeléseitekből? – kérdeztük Tompa Krisztiánt, akivel pénteken egy tea mellett beszélgettünk az elmúlt esztendő eseményeiről és idei terveiről.
– A 2018-as szezonra való felkészülés nagyon jól sikerült, hiszen hat hetet Szardíniában voltam, és ott kiváló körülmények között edzhettem – vágott bele mondandójába a tehetséges háromszéki motoros. – Sajnos, februári hazaérkezésem után nem tudtam folytatni a felkészülést, hiszen idehaza március közepéig nagyon hideg volt, és fagyos volt a pálya. Nagyon rossz volt az az egy hónap kihagyás, na de ilyen a sport. Ennek ellenére az idény eleje egészen jól ment, még úgy is, hogy az volt az első évem a 250 köbcentis kategóriában (MX2). A dolgok remekül alakultak egészen április utolsó vasárnapjáig, amikor is egy edzésen elestem és kiugrott a vállam a helyéről. Akkor elmentünk orvoshoz, aki azt mondta, nincs nagy baj. Később azonban kiderült, hogy egy kis csontdarab letört a vállamból, és ezért az idény alatt többször is kiugrott a vállam a helyéről. Amíg ez a peches baleset nem történt meg, volt egy németországi versenyem, ahol mentem egy 22. helyet, ami nem rossz ebben a géposztályban. Az eredményem lehetett volna jobb is, de a viadal mindkét futamában elestem. Az egyik versenyen 24., a másikon 22. lettem. Továbbá voltam egy magyar bajnokin, amelyet megnyertem, és bizakodóan vártam a soron következő megmérettetéseket. Az Európa-bajnokság két futamán is részt vettem a balesetem előtt: indultam egy spanyol és egy portugál versenyen. Mindkettőn éppcsak hogy lecsúsztam az első 40-ről, azaz a versenyre való bejutásról. Az olasz nyílt bajnokság egyik viadalán is rajthoz álltam, s jó versenyzés mellett elcsíptem egy 20. helyet az MX2-esek között.
– Ennek a sérülésnek az árnyékában milyen volt a 2018-as szezonod?
– Azt határozottan kijelenthetem, hogy nem volt sikeres. Ebben a sportágban benne van a sérülés, az esés lehetősége, sőt, számítasz is rá, de mindig rosszkor következik be. Az idény eleje remekre sikeredett, ám a közepétől arrafelé már semmi nem volt jó…
– Most hogy érzed magad?
– Most jól vagyok, megműtötték a vállamat, és egész télen fizikoterápiára jártam. Sokat úsztam, és úgy érzem, hogy most fizikailag fel vagyok készülve az idei versenyszezonra. Öt-hat hónap nem motorozás van mögöttem, és ez érződik, de megpróbálom bepótolni azt, amit lehet.
– Az év közepén vagyunk, de ez egy elmaradhatatlan kérdés: milyen terveket dédelgetsz idénre?
– Nagyon egyszerű célkitűzésem van 2019-re. A román és a magyar bajnokságot szeretném végigversenyezni. Előbbit vezetem, utóbbiban pedig harmadik vagyok. Magyarországon egy picit rosszul indult számomra a szezon, hiszen az első verseny két hétre rá volt, hogy éppen elkezdtem motorozni az idén. Túl vagyunk már két futamon, az elsőn nem teljesítettem valami jól, mert a hatodik vagy a hetedik helyen zártam, a második viadalon viszont harmadik lettem. Folyamatosan javul a teljesítményem. A magyar bajnokságot minél előkelőbb helyen szeretném befejezni, itthon pedig a bajnoki cím a tét.
– Jelenleg milyen csapat színeiben állsz rajthoz a versenyeken, s milyen motorral versenyzel?
– Idén ugyanazzal a 250-es Yamahával versenyzem, mint tavaly, és a sepsiszentgyörgyi Sugás Motors Klub színeiben állok rajthoz a különböző viadalokon.
– A két bajnokság mellett még milyen sorozat felé kacsintgatsz? A következő szezonra már körvonalazódtak a tervek?
– Most csak a magyar és a román bajnokságra koncentrálok, a többi a jövő kérdése. A következő szezonról nem sokat beszéltünk édesapámmal, mert rengeteg mindentől függ még a 2020-as idény. Elsősorban kell egy jó felkészülés, és majd a támogatás szintjétől, a támogatóktól függ, hogy milyen sorozatban, sorozatokban fogok indulni.
– Apaként a pálya mellől miként élted meg Krisztián 2018-as szezonját? – faggattuk Tompa Csabát, aki maga is bízik abban, hogy fia újra visszanyeri régi formáját.
– A lett Eb-futam előtt egy ciolpani-i edzésen történt Krisztián balesete. Nem láttam az esését, de ő úgy mesélte el, hogy kiugrott a válla a helyéről. Én erre kíváncsian azt kérdeztem, hogy ki tette helyre, ő pedig nyugodtan az válaszolta, hogy én. Ráfeküdtem és visszanyomtam, mondta. Brassóban megnézettük egy orvossal a sérülést, s ő úgy vélte, nincs komolyabb baj. Az volt a tanácsa, hogy Krisztián pihenjen vagy két hetet. Sajnos, emiatt elúszott a lett verseny, de a következő bolgár Balkán-bajnokin minden jól alakult neki. Legközelebb Érmihályfalván állt rajthoz egy román bajnokin, ahol menet közben ugrott ki a válla. Egyszerűen hihetetlen volt számunkra ez a dolog. Újabb szünet után utaztunk ki Belgiumba, majd Hollandiába, és készültünk a soron következő, angliai Eb-futamra. Még az indulás előtti utolsó edzésen Krisztián éppen levezetésképpen motorozgatott, amikor leesett és újra kiugrott a válla. Aznap este elmentünk egy holland specialistához, aki azt mondta, hogy komolyabb a baj, és nem hiszi, hogy el tudna indulni Krisztián a szigetországi versenyen, de próbáljuk meg. Mégis kiutaztunk Angliába, a szabadedzésen jól ment a fiam, de az időmérő első körében megint megtörtént a baj. Újabb pihenő következett, majd a belgiumi futamon a szabadedzésen minden jól haladt, és bírta a terhelést Krisztián válla, ám a mért edzésen újra kiugrott a válla. Ekkor döntöttünk úgy, hogy itt a vég, és többet nem kínlódunk. Felkerestünk egy-két vállspecialistát, majd az év végén Magyarországon megműtötték. Sajnos, emiatt tavaly Krisztián nem tudott felmutatni eredményt, s a Yamahától félretették, mivel nagyon sok jó versenyző van Európa-szerte. Így erre a szezonra semmilyen gyári támogatást nem élvezünk, s idén önerőből versenyzünk. A folytatást csak külföldön tudjuk elképzelni, hiszen itthon nincs elég szponzor ebben a sportban, s hiába akarunk itt vagy itteni csapatnak versenyezni, a pénz máshol van, és kénytelenek vagyunk elmenni.
– Korábban Romániában és Háromszéken is nagy népszerűségnek örvendett a motokrossz, most viszont hanyatlásban van ez a sportág. Minek tudható ez be?
– Mondjuk úgy, hogy nálunk van hanyatlásban a motokrossz, az ország más részein jobb a helyzet. Azt is mondhatnám, hogy vannak városok, ahol fejlődik ez a sport. Én itthon belefáradtam, beleuntam a motokrossz támogatásába, a versenyek szervezésébe, mert csak az én munkám, az én pénzem volt benne. Ha valaki segítene, támogatna, én is folytatnám az itteni munkát, de egyedül már nem vállalom be ezt a hatalmas terhet.
– Mit kell tudni az idei román bajnokságról?
– Idén csak négy versenyből áll a hazai pontvadászat, amiből már egy futamot megrendeztek Érmihályfalván. Most a hétvégén Moreni-ben rendezték meg a második fordulót, majd még lesz egy-egy verseny Marosvásárhelyen és Ciolpani-ban... Sajnos, ebben az esztendőben Sepsiszentgyörgy kiesik a romániai motokrossz vérkeringéséből, mivel nem lesz itt futam.
– Környékünkön Magyarországon és Bulgáriában van komolyabb motokrosszos élet, bajnokság. Hozzájuk viszonyítva hol állunk mi?
– Jelenleg a bolgároknál nagy népszerűségnek örvend a motokrossz, az ország egyik kedvenc sportjává nőtte ki magát. Ott minden viadalt az állam pénzén szerveznek meg a városok, a régiók. A támogatás és a jó pályák miatt nívós a színvonal, de akárcsak nálunk, ott is kevés a versenyző. Magyarországon a motokrosszsport teljesen átkerül a privát szférába, s annyi a versenyző, hogy egy-egy viadal megszervezéséből nyereséggel jön/jöhet ki az ember. Ott is sok a remek pálya, de emellett rengeteg a külföldi – szlovák, cseh, osztrák – induló, és van egypár romániai is. A színvonal is magas, hiszen míg itthon Krisztián simán nyeri a versenyeket, akár a bajnokságot is, addig Magyarországon már keményebb a dolog, és a fiamnak komolyan oda kell tennie magát, hogy dobogóra állhasson. A szezonnyitó esztergomi futamon annyi induló volt, hogy megtelt a rajtgép, azaz negyven versenyző sorakozott fel a starthoz. Itthon pénzre és még több versenyre van/volna szükség ahhoz, hogy fennmaradhasson, fejlődhessen ez a sportág.
