Lecsillapodott a pályázási láz, múlt pénteken lejárt a dokumentációk leadásának határideje a Pro Economica Alapítvány által meghirdetett, Magyarország kormánya által finanszírozott gazdaságfejlesztési pályázaton. Egy hét hosszabbítás után, ugyanis az eredetileg megszabott határidő június 21-e volt, a hétnapos hosszabbítás azonban számos gazdának jól jött.
Sokan, akik addig csak vakargatták a fejüket, vagy aludtak, ásítoztak, utolsó pillanatban rájöttek, hogy ez egyedi lehetőség, amit székely megye lakosaként kár lenne kihagyni. A háromszéki gazdák közül is többen pénteken, kevéssel a négyórai határidő előtt iktatták dossziéjukat az alapítvány szépmezői irodájában – nem baj, így is jó.
A pályázati regisztráció, a pályázatok elektronikus feltöltésének, a nyomtatott dokumentáció átvételének tekintetében csillagos tízessel vizsgázott a Pro Economica Alapítvány. Nem voltak fennakadások, szinte hibátlanul működött az elektronikus rendszer (milyen jó lenne, ha az APIA is így rendbe tenné sajátját…), az alapítvány munkatársai is kitűnően teljesítettek.
Voltak azonban visszásságok az egész pályázati folyamatot illetően. Azok részéről, akik beszállítókként vettek, vesznek részt ebben a folyamatban. Rögtön mondom: tisztelet a kivételnek!
Hogy miről van szó? Gazdák százai panaszkodtak erről: ha pályázóként kértek árajánlatot egyes kereskedőktől – gépekre, állatra, felszerelésekre – ezeket a pályázati időszakban 25–30 százalékkal megemelt áron kínálták.
Konkrét példa: egy felső-háromszéki termelő felhívott egy céget, hogy készpénzfizetéssel vásárolna meg egy bizonyos berendezést. Kapott egy elfogadható ajánlatot. De mikor kimondta, hogy lényegében a „magyar pályázat” keretében kíván vásárolni, a cég képviselője ekelve-mekelve, hogy így, meg úgy, de kereken kimondta, ebben az esetben 25 százalékkal drágább az illető áru. Hogy miért? Erre nem tudott válaszolni.
Tény, hogy az (egyes) ajánlattevő cégek visszaéltek a lehetőséggel, kihasználták, hogy a támogatás felhasználásával mindenképp vásárolni fognak a gazdák. Így pedig a székely gazda 25 százalékos pályázati önrésze lényegében 50–55 százalékra ugrott – nyilván, így is jobb, mint teljes áron fejleszteni… De ez a hozzáállás mégsem szép – hogy ne más jelzőt használjunk. S ami fájó, nem csak a hazai cégek tették ezt, hanem az anyaországiak közül is sokan. De lépjünk tovább.
A pályázati regisztráció idején nagy volt a gazdák lelkesedése. Rengetegen iratkoztak, mindenki részt akart venni a pályázatban. A végén pedig hozzávetőlegesen fele tette le az iratcsomót. Vonatkozik ez a székely gazdákra. Mert például Háromszéken a román nemzetiségű, regisztrált gazdák közel száz százaléka letette pályázatát. Ők érezték, hogy ehhez joguk van, ez megilleti őket, mert a megyében gazdálkodnak. Ne csodálkozzunk, hogy egyes régiókban jobban haladnak, s lassan-lassan átveszik a székely gazdaságokat...
