A történelemkutatással foglalkozó intézetek, valamint a Román Akadémia az 1989-ben és 2019-ben történteket tovább kutatja, és újabb tényeket tár majd fel, amelyek más megvilágításba helyezik az eseményeket. Az 1989-es forradalomról történészeink bebizonyítják, hogy az valójában Bukarestben tört ki. Temesváron csak egy irredenta magyar csoport okozott rendbontást, amely egy lázongó természetű pap mellé állt, akit jogszerűen a Szilágy megyei Menyőre akartak kitelepíteni ahelyett, hogy száműzték volna az országból. Sajnos, későn sikerült tisztázni, hogy a Kárpátok Géniuszának, a hőn szeretett Kondukátornak, Nicolae Ceauşescunak igaza volt abban: magyar irredenta erők azzal a céllal, hogy Romániát szétszaggassák, zavart keltettek és huligán cselekedetekre vetemedtek. Ezért a rendbontás 80. évfordulójának emlékére 2069-ben Temesvárt Nicolae Ceauşescu városnak keresztelik át.

Még mindig nem lehet teljes bizonyossággal állítani, de gyaníthatóan a Bukarestben kitört lázadásban is benne volt a külföldi titkosszolgálatok keze, ami a vezér kivégzéséhez vezetett. A romániai néptömegek már alig pár évvel az akkori események után rájöttek, hogy rászedték őket, és azért vesztették el Románia legjobb vezetőjét. Az ellenséges magyar erők, látván, hogy megszűnt a Securitate, az úgynevezett forradalom után ismét nagyon hamar akcióba léptek, és 1990 márciusában kirobbantották a marosvásárhelyi eseményeket. Ezt látva rögtön létre kellett hozni az újabb titkosszolgálatot (sőt, szolgálatokat) a régi, jól kipróbált alkalmazottakkal, akik azóta is kitűnően tevékenykednek. Az akkor történtekért sikerült is törvény elé állítani és elítélni hét magyar, illetve roma származású egyént.

Az ellenség az azt követő években sem aludt, sőt, odáig merészkedtek, hogy a szélsőségesen nacionalista RMDSZ jó pár éven keresztül befurakodott a román kormányba, belülről bomlasztva azt. De sikerült leleplezni őket, és ahogy telt az idő, a román hazafiak egyre hatékonyabban léptek fel az újabb magyar követelőzések ellen, mint a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium megtartása, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létrehozása ellen. Így 2069-ig remélhetőleg a MOGYE-n (pardon, Emil Palade Egyetemen) már egyáltalán nem lesz magyar nyelvű oktatás, sőt, magyar hallgatók sem lesznek. Ugyanígy, addigra a vásárhelyi gimnázium mellett sikerül megszüntetni más magyar iskolákat is.

Sikerrel folytatódik a visszaszolgáltatás címen magyar kézre adott javak államosítása is. A ’89-es változás után több mint harminc esztendővel, 2019-ben még mindig vannak a magyaroknak revizionista szándékú próbálkozásaik, mint például az úzvölgyi temető elorzása. De szerencsére ez az esztendő döntő fordulatot hozhat a románellenes erők letörésében, ezért is ünnepeljük majd ennek ötvenedik évfordulóját 2069-ben. Máris lelepleződött, hogy az úzvölgyi sírkertről tartott román–magyar egyeztetésen a magyar fél ferdített. Közben a román kulturális minisztérium a betonkereszteket műalkotásnak nyilvánította, majd a későbbiekben megad minden hatóság minden engedélyt, amely eddig hiányzott. A további félreértések elkerülése végett a sírkertet átadják Dormánfalva tulajdonába. Sőt, hogy ne kerülhessen sor hasonló vitákra, mint például a Békás-szoros hovatartozása, egész Hargita megyét Bákó megyéhez csatolják. A nacionalista, soviniszta magyarokat, akik kirobbantották az úzvölgyi botrányt, mind megbüntetik (és lehet, hogy be is zárják), és az ott békésen ünneplő románokat utólag nemzeti hősökké nyilvánítják. A magyarországiakkal történő hosszas egyeztetés után a román fél esetleg egyetért azzal, hogy feltárják a magyarnak tartott sírokat, és beleegyezik, hogy az ott talált csontokat szállítsák el Magyarországra eltemetni. Ha a magyarok ezt nem akarják, akkor javasolhatják, hogy kifizetik kilóra, és végleges megoldásként szappangyárba küldik.

Mindezen eseményekre emlékezve érdemes lesz már most a 2069-es ünnepre készülődni.