A tanügy minden kormány, minden oktatási miniszter számára izgalmas kísérletezési terep volt az elmúlt harminc esztendőben, és valahogy mégsem sikerült (vagy talán épp ezért) egyről a kettőre jutni. Jelenleg olyan katasztrofális mélypontra süllyedt a román oktatási rendszer, melyhez hasonló Európában aligha található. Nem sikerül a mai kor elvárásaihoz igazítani az iskolát, továbbra is végtelen mennyiségű, sok esetben használhatatlan információval igyekeznek teletömni a gyermekek fejét, nincs tehetséggondozás, képesség-, készségfejlesztés, a 13 esztendő iskolába járásból legalább hat-hét kínkeserves kínlódás, szenvedés a diákok többségének. Gyengék a képességvizsga-eredmények, az érettségi továbbra is kihívás, nem természetes tudásfelmérő vizsgasor, így nagy a lemorzsolódás, sokan már nyolcadik után felhagynak az intézményesített tanulással, mások külföldre menekülnek akár a semmi értékkel nem bíró végzős diploma nélkül, egy jobb élet reményében.

Rosszul mutatnak a romániai statisztikák az iskolaelhagyás, de a lógások tekintetében is. Erre milyen megoldást találnak ki a fő kormányzópárt korifeusai? Fizetnek a gyermekeknek. No, nem azért, hogy tanuljanak, hanem hogy ott üljenek az órákon. Az SZDP idei, második félévi prioritásai között szerepel a tervezet, mely értelmében minden iskolában eltöltött napért 10 lejt kapnának a diákok, a havi kétszáz lejes összeget mindig a következő hónap elején vehetnék át, a jelenlét  függvényében. Nem kis összeg, és a költségvetési vonzata is jelentős, de úgy látszik,  egyszerűbb erre fordítani a pénzt, mint érdekes, hasznos tantervet állítani össze, alkalmas tanárokat képezni. Nem vonzóvá kell tenni a gyermekek számára az iskolát, a tudást, hanem le kell fizetni őket, amolyan jó román módra. Hogy idejében  megtanulják, egy kis kenőpénz segít a látszat fenntartásában, minden és mindenki megvásárolható, no meg azt is, hogy a pénz az úr mindenekfelett, többet ér, mint maga a tudás.

Gyanítottuk, tudtuk eddig is, hogy igen rossz irányba „fejlődik” a román tanügyi rendszer, ám ez az újabb javaslat ismét igazolja, esély sincs érdemi javulásra. Azok, kiknek a dolguk valós, jobbító reformok kitalálása lenne, csak a statisztikák látszatának kozmetikázásával foglalkoznak. Nem okos, gondolkodó felnőtteket nevelnének, hanem bárgyú, kevés tudással rendelkezőket, a megvásárlásra idejében rászoktatottakat, akik könnyen manipulálhatóak, kiknek a torkán bármi lenyomható, akik mindig rájuk szavaznak. Lefizetik gyermekeinket, hogy elorozhassák jövőjüket.