DÁVID ÁRPÁD, Málnás. Olyan emberek kellenek az erdélyi székely magyarok vezetésére, mint Tőkés László, aki 1989-ben nehéz körülmények között kiállt nemzetünkért. Most nem civakodni kell a hatalomért, koncért, hanem egységesen kell küzdeni a parlamentbe való bejutásért, az autonómiáért. Ezért százszázalékosan egyetértek az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének felhívásával. Kérdem Markó és Szász urat, milyen jogon beszélnek a magyar nemzet nevében annak érdekeiről, mikor ők csak a nemzet egy kis részét képviselik? Megkérdezték a népet, minket, hogy mi mit akarunk? Szóljatok hozzá, székely magyarok, mert a mi sorsunkról van szó. Gyáva népnek nincs hazája. Ezt érezzétek át, és cselekedjetek! Egy párton kívüli székely magyar.
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Ezúttal egy rendkívüli ünnepségről számolok be. Egy tízfős csoport utazott testvértelepülésünkre, Tolnanémedibe a falunapra, mely alkalommal ünnepélyes keretek között átadtunk egy székely kaput. Ez díszíti ezután a rendezett, tiszta, virágos falut, amilyen ott is ritkán akad. A járdákon egymás után sorjáznak a szeméttartók, csikkgyűjtő dobozok, és minden adott a településen, hogy jól érezze magát az ott élő 1200 ember. Az asszonykórus gazdag repertoárral rendelkezik, úgyszintén a tízéves hagyományőrző tánccsoport is. Az önkormányzat elnöke, Miklós Lajos és alkalmazottai a település lakóival egyetértésben közösen építik, szépítik, őrzik a megteremtett javakat. Köszönettel tartozunk a gazdag vendéglátásért.
SEBESTYÉN ELVIRA, Olasztelek. Köszöntöm Bölöni Ferenc tiszteletes urat, és köszönöm azt a szép szertartást, amelyet ez év augusztus 17-én tartott az olaszteleki gyülekezetnek. Történjék bármi, szavamhoz hű leszek. Békesség Istentől.
KELEMEN GYULA, Sepsiszentgyörgy. Augusztus folyamán két alkalommal szorultam sürgősségi ellátásra, és csak jót mondhatok az osztályról. Szerényen és szakszerűen végzik az egymás után érkező betegek vizsgálatát, és ahogy a szükség megkívánja, helyben ellátják, vagy továbbküldik valamelyik szakosztályra. A fiatal orvosnőnek mindenkihez van egy kedves, megnyugtató szava, amikor a beteg hogylétéről, betegsége kezdetéről, alakulásáról vagy egy baleset körülményeiről érdeklődik. Az asszisztensek és ápolók sürögnek-forognak, gondosan, pontosan követik az orvos utasításait. Ottlétem alatt folyamatosan érkeztek a betegek, mindenki panaszkodott, de ez a kis csapat csendben, hozzáértéssel végezte állandó erőfeszítést követelő munkáját. Sokféle intézmény munkájáról olvastam már, de róluk soha, pedig ott naponta emberéleteket mentenek, és ezért megilleti őket a legmagasabb dicséret és elismerés.
BÁLINT JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy. A lap 5460. számában olvastam dr. Szőts Dániel úr valóban úriemberhez illő megközelítéseit városunk, környezetünk szebbé, jobbá, élhetőbbé tételéről. Mintegy ellentmondva néhány sebtében meghozott, nem kellőképpen átgondolt városvezetői döntésnek, megengedné, hogy teremhessen néhány virág, zöldség, gyümölcs, ami ugye nem károsít, nem rombol természetet, környezetet, hanem éppen fordítva, szépíti, gazdagítja azt. Az új városvezetés ugyanis egy túlságosan is félresikeredett döntésével több száz családot akar megfosztani — megkérdezésük nélkül — kiskertjétől, le akarja rombolni közel harmincévi munkájukat, amelynek jutalmául egy szemétdomb (elég silányan termő) gondozott földdé alakult át. Árvízveszélyes területről van szó (a vízparttól az árvízvédelmi gátig), amelynek másféle felhasználása törvényellenes. Ettől a néhány száz embertől méltányos díjat lehetne szedni a területért (a bevételből a városi kincstár is jól járna), vagy más, konstruktív jellegű megoldás is elképzelhető annak a sok-sok kis veteményesnek a megmaradásáért. Így is állandó rettegésben tartja gondozóikat az ártól való félelem, ami bármikor, akár termésre fordult idényben is leiszapolhat mindent. Tehát lehetne úgy módosítani azt a határozatot, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
