Azóta nem sok hír érkezett e szövetségről, ám a napokban Kolozsváron egyet léptek előre: az önkormányzati képviselők elfogadták, hogy a város részt vesz a Nyugati Szövetség Közösségfejlesztési Egyesület létrehozásában, illetve anyagilag is támogatja azt. Emil Boc polgármester megerősítette, hogy szövetségük a kormánnyal együttműködve kíván több uniós pénzt lehívni, magyarán, nem Bukarest ellenében ténykednének, hanem az eredményesség, a hatékonyság a fő szempontjuk.

Beszédes és jellegzetes, hogy a fejlődést máris akadályozzák az örök kerékkötők – elvégre Funar és társai nem alapoztak hiába! Dan Morar szociáldemokrata tanácsos ugyanis megjegyezte, nem támogatja a Nyugati Szövetséget, mert „az olyan eszméket honosított meg, amelyek föderalizáláshoz vezethetnek”. Még jó, hogy nem a másik kedvenc témáról, a magyar irredentizmusról és Erdély elveszejtéséről jajongott, igaz, jól érzékelhető, hogy félelmei, szempontjai nem idegenek e téveszméktől sem.

Apróságnak tűnik, ám egy lendületesen fejlődő nagyváros politikai színezetét illetően mégis sokat elárul e mesterkélt riadalom. Újólag igazolja azt, hogy még mindig népes azok tábora, akiknél a nagy és örök egység dogmája felülír minden előre­mutató gondolatot. Egyrészt. Másrészt e szociáldemokrata városatya nézete egy kiszámítható kényelmi állapotot is tükröz: vagyis, soroljuk csak pátosszal az üres szavakat, játsszuk el újra és újra, hogy hangos hazaffyak vagyunk, mert ez elég, ne változtassunk, ne fejlesszünk, mert szétdarabolódik az ország! E dogma ártalmasabb és veszélyesebb, mint az összes lehetséges hazai természeti csapás, s nem más, mint a szűklátókörűség, az ostobaság és a kivagyiság sajátos, honi elegye. Nem is csoda, hogy ennyien ellenzik a fejlődést, mert továbbra is eleven a központosító szándék, Bukarestben még mindig jócskán akad politikus és főhivatalnok egyaránt, aki úgy véli, a fővárosiak mindenkori kiváltsága, hogy eldöntsék, mi jó s mi nem az ország más térségeiben élőknek.

Azért is fontos az AVE-féle szövetkezés, mert egyben politikai, társadalmi szembefordulást is jelent e maradi nézetekkel. Anélkül, hogy túlzott illúzióink lennének e Nyugati Szövetséget illetően, a testületre fordított kolozsvári, adófizetőnkénti féleurócskányi aprópénz igen értékes, mert azt is bizonyítja, hogy Erdély- és országszerte sokasodnak azok, akik helyben járás helyett a haladást választják.