Közel négyszáz erdész részvételével zajlott a nyolcadik alkalommal megszervezett székelyföldi erdésztalálkozó pénteken Bardocon. A hangsúlyt az ismerkedésre és a régi barátságok ápolására helyezték, de némelyeknek – akik beneveztek a versenyre – számot kellett adniuk elméleti és gyakorlati tudásukról, a többieknek az üstök mellett a labdarúgópályán és az pingpongasztalnál kellett bizonyítaniuk.
A Prima labdarúgócsapata pályájának szomszédságában felállított sátraknál kora reggeltől kitűnő volt a hangulat: ahogy a tizenöt magánerdészet kisebb-nagyobb csoportjai megérkeztek, kézfogással, ölelkezéssel és baráti hátba veregetéssel üdvözölték egymást, arcukon pedig jól kivehető volt, örvendenek a viszontlátásnak. Az ünnepi hangulat csak fokozódott, amikor az erdészetek képviselői taps közepette felvonultak zászlóikkal, majd fellépett a helybeli, gitárosként és énekesként is egyre jobban teljesítő Kolumbán Sanyika, valamint a Benkő József Általános Iskola néhány diáklánya.
Az első üdvözlőbeszédet a szervezők nevében Benkő Lehel erdészmérnök, a baróti magánerdészet vezetője mondta, aki az együttlét és az erdészkollégák megismerésének fontosságát méltatta. Balázsi Dénes, Bardoc polgármestere megtisztelőnek mondotta, hogy az erdészek a jeles eseményt náluk szervezik, s örömmel jelentette ki, hogy a község mintegy nyolcezer hektár erdejéből csak annyi a román államé, amennyit még nem adtak vissza jogos tulajdonosaiknak, a többi érték mind magyar emberek kezében van. Melles Előd, a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetségének elnöke örömét fejezte ki, hogy a találkozó egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, és hogy az a zászlók felvonultatásával új elemmel gazdagodott, majd a székelyföldi magánerdészetek együttműködésének lényeges voltát emelte ki. Farkas Sándor az erdővidéki unió 2002-es és a baróti magánerdészet két évvel későbbi létrehozásáról emlékezett meg, sikernek mondta, hogy az már közel 20,5 ezer hektáron gazdálkodik, és saját székházat is vásárolni tudott. Balázsi Zoltán református lelkipásztor áldása központjába a teremtéstörténet harmadik napját helyezte, amikor az Úr megteremtette a füvet, fákat és növényeket, majd úgy fogalmazott, minket, embereket pedig azért helyezett ebbe az édenkertbe, hogy vigyázzuk, oltalmazzuk azt, hiszen nem elődeinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.
Délutánra elkészültek a finomabbnál finomabb ételek – alapanyaguk főként vadhús volt –, lezajlottak a sportvetélkedők, az arra érdemeseknek kiosztották a díjakat, és fellépett még a Tókos Béla – maga is erdész – és felesége, Otília által vezetett Kormos néptánccsoport. Eldöntötték azt is, hogy a következő erdésztalálkozóra ismételten Erdővidéken kerül sor a Hatod magánerdészet szervezésében.
