Nagy D. István
Meg sem száradt a tinta a Hivatalos Közlöny pénteki példányán, mely az új, a kormány által elég sunyi módon – egyesek szerint az utolsó pillanatban is fércelt – sürgősségi rendelettel elfogadott közigazgatási törvénykönyvet léptette hatályba, a román nemzetféltők máris ugrottak, hajmeresztő elméletekkel állva elő, ami a jogszabály valódi célját és következményeit illeti. A paletta ezúttal is igen színes, hiszen a magyar nyelvnek hivatalossá tételétől a románok diszkriminációján keresztül, egészen Erdély elvesztésének lázálmáig terjed.
Mindez egyetlen passzus kapcsán, mely annyiban bővíti a kisebbségek nyelvi jogait, hogy feloldja a számarányos megkötést, és nagyobb mozgásteret ad az önkormányzatoknak ezen a téren. A nemzetféltőket természetesen ez alkalommal sem zavarja az a tény, hogy egy ilyen, nem mellesleg opcionális, nagyon sok helyen a politikai széljárásnak kitett jogbővítés, illetve a magyar nyelvnek egyes régiókban, Erdélyben vagy netán Romániában történő hivatalossá tétele nagyjából fényévekre van egymástól. De legalább ekkora a távolság a kisebbségek jogainak biztosítása, betartása és az autonómia között. Legalábbis Romániában.
Ami igazán súlyossá teszi az egész nacionalista kirohanást, hogy egy olyan jogszabály kapcsán robbant ki, mely – ha az RMDSZ által eddig nyilvánosságra hozottaknak hinni lehet – egyebek mellett elég alaposan „belenyúl” a már megszerzett kisebbségi (nyelvi) jogok körébe. Nincs szükség túl élénk képzelőerőre ahhoz, hogy a fentebb hangoztatott félelmek hirdetői – és egyáltalán nem apró táboruk – nagyjából hogyan képzelik el a „példaértékű romániai kisebbségvédelmet”, illetve továbbra is milyen szerepet szánnak nekünk a nemzetállamban, és noha a döntéshozók szintjén éppen ennyire nem siralmas a helyzet, a törvénykönyv elfogadásának körülményei újabb intő jeleknek is vehetők. Az eddig napvilágot látottak alapján nagyon úgy tűnik, a Viorica Dăncilă vezette társaságnak a már garantált jogok mellett, valami oknál fogva főképp az RMDSZ által megfogalmazott – és a parlamentben állítólag széles konszenzussal elfogadott – javaslatok szúrták a szemét, legyen szó nyelvhasználat bővítéséről vagy a kisebbségek védelmét is szolgáló decentralizációs elképzelésekről.
Az okok persze sokrétűek lehetnek, elvégre a választási kudarc, valamint előző elnöke elvesztése után a kormánypártnak minden eszközt meg kell ragadnia a támogatás visszaszerzéséhez, és amint azt már bőven megszokhattuk, erre a célra mindig szinte tökéletesen megfelel a román nép védelmezői szerepében való tetszelgés, ez alkalommal egy felemás, de a „magyarveszélytől” mindenképp megszabadított törvénykönyv által. Afelől sem lehetnek különösebb kétségeink ugyanakkor, hogy az említett félelmek olyan távol állnának az éppen hatalmon lévő párt vagy a kormány tagjaitól.
.jpg)
