A Műanyagmentes július egy Ausztráliából indított világméretű kampány, amelynek története 2011-re nyúlik vissza, és amelynek mára már 170 országban vannak követői. A projekt célja – amint neve is mutatja –, hogy egy teljes hónapon át nemet mondjunk a műanyagoknak.

Idén Sepsiszentgyörgyön is egyre többen csatlakoztak, csatlakoznak a kezdeményezéshez, a közösségi média legalábbis erről tanúskodik. Örömmel látom a lelkesedést, követem a világhálón, hogy milyen nagy méretű mozgalommá vált ez a műanyagmentesség, egyszerű emberek milyen elszántan kampányolnak érte. Kétségkívül ez az egyetlen járható út számunkra, akinek számít a jövő, nem gondolhatja másképp. De vajon be tudjuk-e tartani a műanyagmentességet globális szintű drasztikus intézkedések nélkül?

Az elmúlt tizenkilenc évben annyi műanyagot gyártott a világ, mint amennyit azelőtt összesen, s használatuk a mindennapi életben megkerülhetetlenné vált. Alig van olyan tárgy az otthonainkban, amely legalább részben ne lenne műanyagból. Évente 300 millió tonna műanyagot gyártunk, ebből 8–12 millió tonna a tengerekbe jut, és minden kidobott pillepalack 400–500 évig egészen biztosan velünk is marad. A becslések szerint 2050-re több lesz a műanyag a vizeinkben, mint a tengeri állat, és a mikroműanyagok már most mindenütt megtalálhatóak: a levegőben, a vízben, egyes élelmiszerekben és az élőlények szervezetében is. Egy átlagos európai polgár anélkül, hogy észrevenné, hetente 5 gramm műanyagot fogyaszt...

Elképesztő adatokról hallunk, olvasunk, és várjuk a döntéshozók intézkedéseit. Várjuk, de tudjuk, hogy egyelőre nem lesz változás, mert a műanyag praktikus, könnyen használható, s a gazdasági érdekek sem ebbe az irányba mutatnak. A közelmúltban jött a hír, hogy az Európai Unió 2021-től betiltaná a műanyag evőeszközök, szívószálak, italkeverők, fültisztító és léggömbpálcikák gyártását. Örülünk neki, de úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal átfogóbb, hatékonyabb megelőző intézkedésekre lenne szükség. És reméljük, nem az következik majd, hogy iszonyú mennyiségben elkezdünk természetes csomagolóanyagokat gyártani, mert akkor hiába bomlik le a kidobott szemét, annak előállítása vezet katasztrófához.

Nem tudom a megoldást, de érzem, hogy minden azon múlik, megtanuljuk-e helyesen használni a bennünket körülvevő anyagokat, sikerül-e megváltoztatni a mentalitásunkat, mert enélkül a döntéshozóktól sem várhatunk mást. Szerencsére sokan vagyunk még olyanok, akik nem ebben az őrült fogyasztói társadalomban nőttünk fel, és jól emlékszünk arra, hogy dupla csomagolás nélkül is élhető volt a világ. Sőt, akkor volt élhető igazán.

Mit is jelent a Műanyagmentes július? Azt, hogy ha leugrunk a boltba, legyen nálunk egy szatyor, kosár vagy akár egy otthonról vitt műanyag zacskó. Azt, hogy már otthon végiggondoljuk, mit is vásárolunk. Azt, hogy vigyünk edényt annak, amit a kimérős pultnál is megkapunk, s ne a polcról vegyük le műanyag csomagolásban ugyanazt a terméket. Azt, hogy kerüljük a többszörösen csomagolt termékeket, és kezdjünk el végre kevesebb szemetet termelni. Mert valójában azért a szemétért fizetjük a legnagyobb árat, amely ingyen jár a boltban mindenhez, amit megveszünk.

Nézem otthon, hogy miket vásároltam, s örömmel állapítom meg, hogy volt eredménye a döntéseimnek, bár még távolról sem ideális a helyzet. A következő alkalommal ott fogok vásárolni, ahol több lehetőséget kínálnak a műanyagmentes vásárláshoz. Júliusban jó lenne rögzíteni új szokásaimat.