László Zsuzsa
Indulok vásárolni, egyúttal a szemetet is leviszem. A vásárlást megoldom, amennyire tőlem telik műanyag mentesen, de a szemetem eleve műanyag zacskóban van. Na már most, mibe tehetném? Szétválogatom én a szemetemet, de ezt sem tudom megoldani műanyag nélkül. Hány darab az a kosár (hogy ne műanyag vödör legyen), ami elférne a lakásomban papírral kibélelve? És ha elférne is, van ami szétrohadna a benne lévő akármitől, és hogyan vigyem le az egész cuccot? Külön a kosarakat, egyenként? S aztán vissza velük egyenként?
Eddig is próbáltam a vásárlásokat többnyire válltáskákkal megoldani. Előfordult, hogy három irányban lógtak rajtam, amíg felcaplattam a lépcsőkön, de akkor is volt bennük műanyag bőven. A tej, joghurt, samponos doboz, tusfürdő, macskaeledel, macskaalom (műanyag zacskóban), soroljam még? A családomat, vendégeimet nem műanyag tányérból etetem, de bevallom, vannak műanyag dobozaim, tálaim, és mi minden egyéb, bár világéletemben utáltam eme nemes anyagot. De ha így rendezték be az életemet? Körbe vagyok vele véve, ott van az életteremben mindenütt.
Értem én ezt a műanyagmentes kampányt, július és egyáltalán azt is, hogy ebből is enyhén szólva divat lett. Aki eddig fittyet hányt az egészre, most beáll a sorba, trendi jófej lesz egyből. Még ez sem baj, tegye mindenki saját belátása, indíttatása szerint, csak tegye!
De vajon tényleg ez az igazi megoldás? Hogy megpróbálom ugyanabba az egy zacskóba csomagolni a gyermek uzsonnáját, vagy dobozba (az is műanyag), hogy nem vásárolok palackos vizet, hogy kosárral megyek a piacra, házi joghurtot kezdek gyártani, kézműves szappannal mosdok, mosok, mosogatok (egyéb mérgeket is kiiktatva) és így tovább. Mondjuk, hogy valami csoda folytán mindenki kiutálja, kihagyja az életéből a műanyagot! Mondjuk. De mi lesz a már legyártott temérdek „műanyag barát” áruval, és azzal, amit pont most termelnek ki, miközben én azon agyalok, hogy miképpen ne vásároljam meg? A sok autóval, amit folyton lecserélünk a négy darab gumikerékkel? És a ki tudja, mi minden mással, amihez én kicsi vagyok, hogy átlássam. Kipróbálom a házi joghurt receptjét, már csak kíváncsiságból is, de az az érzésem, hogy megint át akarnak rázni, és ilyenkor kicsit ideges leszek.
Tényleg csak az én lelkiismeretemen múlik, hogy meddig lesz még élhető az élet? Komoly? Hogyan oldhatom meg, ha nekem kell megtenni? Az erdőbe valahogy nem jön, hogy kiköltözzek. Különben is elszaporodtak a medvék, és a még meglévő fák alatt ott a gumiabroncs. De van piaci kosaram, és a házi joghurtot is kipróbálom.
