Az sem újdonság, nemzetközi összehasonlító felmérések sorozata mutatja, hogy Európa-szinten Románia az utolsók között áll az oktatás hatékonyságát illetően. Szokták ezt a sűrűn változó miniszterekkel indokolni – 29 év alatt 27 vezetője volt a tárcának, csak 2018-ban négy –, az állam, illetve a politikusok közömbösségével, és azzal, hogy az ágazat soha nem kapta meg a költségvetés hat százalékát, de más bajok is vannak. Jelenleg egy diák napi 6–8 órát tölt az iskolában, és további 4–6 órát kell otthon tanulnia, hogy a rendszer elvárásainak megfeleljen. És ez az embertelen, ötödiktől tizenkettedikig tartó erőfeszítés nem a gyermek fejlődését, képességei kibontakoztatását, szellemi kíváncsiságának ébren tartását szolgálja: a számonkérés úgy van felépítve, hogy a megfelelő válaszokra idomított, de egy könyvet önszántából ki nem nyitó tanuló jobban érvényesülhet, mint egy sokat olvasó, de nem idomított kamasz. A figyelmeztetés szakembertől jön: a Ziare.com portálnak adott interjújában (ami magyarul a Főtér portálon jelent meg) Oana Moraru román nyelvtanár és oktatási tanácsadó, a Helikon magániskola alapítója és a Szülők hangja (Vocea părinţilor) portál létrehozója sok pontban a lényegre tapint: szerinte javulást az hozna, ha „bizonyos felnőtteket kizökkentenénk a különórás hálózatukból, a komfortzónájukból, a gondolkodási komfortot is beleértve”.

A rendszerszintű gondok mellett a kisebbségi oktatás külön nehézségekkel is küzd, ezeket Papp Z. Attila oktatáskutató, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományi Intézetének docense a Transindex portálon vette számba. És nem körülményeskedett: rámutatott arra is, hogy nem csupán a román vizsga húzza le a magyar diákok jegyét, matematikából is elmaradnak az országos átlagtól, ezért pedig nem lehet a minisztereket vagy törvényhozókat okolni.

Sok a zavaros a romániai oktatásban és nagy a tehetetlenség, de az nagyon világos, hogy így nem lehet folytatni, valamit tenni kell a további romlás elkerülésére, mégpedig gyorsan. Nézzünk csak körül a saját házunk táján: Háromszéken 1147 érettségizőből 670, fellebbezés után 696 érte el a 6-os átlagot (ez több mint 8 százalékkal gyengébb eredmény, mint az országos átlag), az 1927 nyolcadikosnak pedig fele sem, 932 gyermek jutott be az első körben a kilencedik osztályba (a legutolsó 2,41-es átlaggal, ami önmagában is ijesztő), egy híján 500-an elhasaltak a záróvizsgán, közel 300-an (tíz osztálynyi gyermek!) be sem iratkoztak. Így készítette fel őket az iskola. Négy év múlva ők érettségiznek. Várhatunk jobb eredményeket, ha addig csak a miniszterek változnak?