Akkoriban itt volt a legtöbb zöldövezet, átjáró forgalom annál kevesebb. Úgy tűnt, a néhány toronyblokk nem veszi el a fényt a négyemeletes épületektől, amelyek majd mindenikébe fák és sövény között vezetett a bejárat, sok volt a régi lakó, otthonosan mutatott a környék. Ez elmondható volt még a négy lépcsőházas, tizenegy szintes mamutblokk és a közelben lévő Sajtó, valamint Stadion utcai tízemeletesek szomszédságáról is.

Azóta változott a helyzet: a kis utcák és a járdák megteltek autókkal, a korábbi zöldövezet nem elegendő a levegő felfrissítéséhez, de a legbosszantóbb az a falunyi szeméthegy, amelyet legalább négyszáz háztartásból hordanak egyetlen gyűjtőpontba a mamuttömbház, az említett három toronyblokk és az Egészségügy sétány egy részének lakói. Utóbbihoz tartozóként rengeteg bosszúságot okoz a háztartási szemét elhelyezése az időnként változó rendszerű tárolókba, mert eddig bármivel próbálkozott a helyi köztisztasági vállalat, egyetlen dolog nem változott: ennek a körzetnek nem elegendő egyetlen gyűjtőpont. Legalább ezer ember hordja ide a szemetét, és a mennyiség egyre növekszik. A kihelyezett kukák pedig képtelenek elnyelni ennyi hulladékot. Hiába a jól-rosszul megszervezett szelektív gyűjtés, a csomagolóanyagok egy része, de olykor még a bűzös hulladék is a tárolók környékén landol a földön. Gyakran a megközelíthetetlenségig felhalmozódik a szemét a zárt kóceráj és a kültéri szemetesek körül, ilyenkor az embernek három választása marad: átgázol a szeméthegyen, visszatér és hazaviszi a szállítmányát, vagy bosszúsan, egy kicsit szégyenkezve a földre helyezi a gondosan különválogatott hulladékot.

A szemétügy rontja Szemerja negyedi otthonosságunkat, ennek ellenére jó itt lakni, ha már az embernek a tömbházsors jutott. Ki-ki annyit tehet, hogy otthonát saját maga ízlése szerint rendezi be, a tömbház környékét a szomszédokkal közösen szépítgeti, ami pedig a szemetet illeti, igyekszik minél kevesebbet termelni. Vásárláskor kerüli a csomagolt árut, visszaváltható üveget használ műanyag helyett, ha van állattartó ismerőse, odaadja az élelmiszer-hulladékot neki. Ami pedig mégis a házi szemetesbe kerül, azt bizony kénytelen a közösségi gyűjtőponthoz vinni. A lakók részéről talán ennyi elég is lenne, de a köztisztasági vállalatnak ennél sokkal többet kellene tennie. Nemcsak azért, mert jócskán fizetünk a szemét elhordásáért, hanem mert az emberi méltóság megköveteli, hogy ne alázzunk meg másokat azzal, hogy állati körülmények közé kényszerítjük. Márpedig a szóban forgó helyszín olyan gócpontja a fertőnek, ami emberhez nem méltó.