A nyár kellemetlenségei között emlegetjük a vérünkre éhes szúnyogok hadát. Bárhol – ahol átalakulásuk biztosított a petétől az imágóig – előfordulnak, és a nőstények támadó kedve lankadatlan, hiszen a termékeny peték lerakásához vérre van szükségük. A hímek előbb kelnek ki, és már megjelenésük után tömegesen pusztulnak, míg a megmaradottak megtermékenyítik a kikelt és már táplálkozó nőstényeket. A rövid életű hímek nem vérrel, hanem a növények nektárjával táplálkoznak.
Aktív koromban, feletteseim megbízására foglalkoztam sepsiszentgyörgyi szúnyog-inváziókkal. Ezért, mivel a napokban városunkban szúnyogirtást végeznek a levegőből és lentről, gondolom, nem árt ismereteinket pontosítani, illetve kibővíteni.
Köztudott, hogy a leginkább elterjedt gyötrő szúnyog (Culez irritans) embert és madarakat támad meg a számára nélkülözhetetlen vérért. Akkoriban (évtizedekkel ezelőtt) – akárcsak napjainkban – voltak olyan száraz és forró napok, amelyek kedvezőtlenek a szúnyogok tömeges elszaporodására. Rájöttem, hogy az ellentmondásosnak tűnő szaporaság a feltételek ellenére is tömeges volt, és már elviselhetetlen. Az akkori Csíki negyed elhanyagolt, vizes tömbházpincéi voltak a „keltetőhelyek”. Lehetséges, hogy most is ez a helyzet, arról nem olvastam, hogy permetezéskor erre is gondoltak volna.
A szúnyog teljes átalakulással fejlődik (pete, lárva, báb, imágó), és szárazság idején képes napokat túlélni, hogy azonnal folytassa táplálkozó (lárva) vagy nyugalmi (báb) fejlődését. Ha esik, a maradó tócsákban repülő szúnyoggá alakul. Esővízgyűjtő kádakban, csebrekben jól megfigyelhető a potroh végét légzésre kinyújtott lárva, mely rezzenésre, zavarásra, fényre gyorsan lemerül.
Feltehetik a kérdést: ugyan mi a természet haszna a szúnyogokból? Fecskék (imágók), békák (lárvák, bábok) tápláléka, a szennyezett vizek megtisztítója. Azoktól az ásványi anyagoktól (pl. a foszfor) tisztítják táplálkozásuk során az iszapos vizeket, amelyek bűze az embernek elviselhetetlen.
Vonzó számukra testünk kisugárzó melege, a kilélegzett szén-dioxid. A villany felkattintására nyomban elröpül, de ha lecsapunk rá, vérrel telt potroha tanúskodik a bevégzett táplálkozásról.
A termetesebb, nehézkes röptű lószúnyog (Tipula oleracea) nem táplálkozik sem vérrel, sem egyébbel. Más, betegségterjesztő szúnyogokat nálunk még nem jeleztek.