Beszélni, de nem akárhogy — a csernátoni Árnyékoldal alatti, immár harmadik anyanyelvi táborban a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tizenhét, IX—XII. osztályos nagy diákja gyűlt össze, aki már a szónoklat és versmondás mestere, a kisebbek pedig a nyomdokaiba szeretnének lépni.
Fejér Piroska magyar irodalom és nyelvszakos kísérő és szervező tanár elmondta, hogy a csernátoni Csonka-toronytól egy dobásnyira összegyűlt csoport válogatott együttes. Szórakozva, iskolakezdés előtti erőgyűjtő gyanánt, ez alkalommal kezdik meg a felkészülést a képzőben minden év tavaszán — a Bod Péter Napok keretében — megrendezett Erdélyi Kossuth szónok- és szavalóversenyre. Itt kezdik megismerni a felső-háromszéki tehetséges fiatalok — többek mellett Szabó Katalin, Boros-Márton Izabella és mások — a retorikai alapismereteket és a szónoki beszéd szerkezetét. Inkább ifi szónokok tábora ez, nemhiába a mottója: Gondolkodni és beszélni. S mert, mondjuk, egy negyvennyolcas szabadságharcos szónoklathoz történelmi ismeret is szükséges, abban Almási Pál-Varga Ilona történelem szakos tanár nyújt segítséget a fiataloknak.
A táborépület a kézdivásárhelyi Pro Schola Alapítvány tulajdona — tudtuk meg Szováti Marika gondnok asszonytól, főszakácstól, aki elmondta, hogy a húsz férőhelyes, előadóteremmel és teraszokkal, központi fűtéssel ellátott, modern és impozáns épületet kimondottan pályázati pénzalapokból — az Illyés és az Apáczai közalapítvány anyagi támogatásaiból — építette a tanítóképző. Kedvenc napi menüje nincs a tábornak, ugyanis egy óvatlan pillanatban azt kérdezték a kis táborlakóktól: mit kívánnának? A választás szilvás gombócra esett. Az étvágy és a konyhasiker úgy alakult, hogy írd és mondd ezer gombócot kellett kifőzni és feltálalni!
Hamarosan csend üli majd meg a tábort, mert kezdődik az iskola, de egész nyáron sok-sok kisiskolás és diák nyaralt itt, tanulva-szórakozva töltötte a vakációt.
