Az RMDSZ idén nem előválasztásokon döntött arról, kik lesznek jelöltjei, az új helyzetre, az egyéni körzetes választási rendszerre, illetve a versenypárt megjelenésére hivatkozva módosítottak az elmúlt évek gyakorlatán. Már négy esztendővel ezelőtt is kiderült, ha a népre bízzák a döntést, borulhatnak a felső kalkulációk, így a biztosabb és kiszámíthatóbb utat, a küldöttgyűlés megszervezését választották. Ezzel sem lenne gond, ha ez a testület egy valóban demokratikusan választott, reprezentatív fórum lenne, csakhogy az elmúlt évek során egy alaposan megválogatott, fegyelmezett szavazógéppé alakult, amelyben többnyire olyanok kapnak helyet, akik követik hivatali, párt- vagy egyéb feljebbvalóik utasítását. A jelöltállítási játék így leegyszerűsödik, néhány politikai, gazdasági potentát eldönti, érdekei szerint kik lennének a megfelelő jelöltek, a ,,demokratikus fórum" pedig voksával hitelesíti ezt a döntést.

Tetten érhetően ez történt csütörtökön este Sepsiszentgyörgyön. Előre megírt forgatókönyv alapján szépen megrendezett játéknak lehettünk tanúi, amely ha nem is pontosan a papírforma szerint, de a várakozásnak megfelelően hozta az eredményeket. Tökéletesen irányítani egy ekkora testületet nem lehet, akadnak szófogadatlanok, ezzel magyarázható, hogy Albert Álmos csak a második helyen végzett (a szavazatok kevesebb mint felét kapta meg) és Márton Árpádnak sem sikerült felülmúlnia a politikai pályán eddig még igen keveset felmutató Olosz Gergelyt. Ez egy ilyen jellegű testület maximális lázadásának is elkönyvelhető.

A teremben ülők nagy része pontosan tudta, mi a dolga, milyen elvárásoknak kell megfelelnie, nem csoda hát, hogy egyetlen, az esélytelenek nyugalmával induló jelölt tette szóvá, hogy nincs minden rendben a szervezet háza táján, kifogásolható, hogy a zsarolás, fenyegetőzés, az ellenfelek kicsinálása lett a szövetség alapja, háttérben álló szürke eminenciások hozzák a személyes gazdasági, politikai érdekeiket szolgáló döntéseket, és nincs rendben az sem, hogy az RMDSZ lassan elveszítette szavazói jelentős részét. Tizenkilenc vokssal jutalmazták felszólalását.

Az RMDSZ két háromszéki területi szervezete meghozta döntését, a munka neheze azonban még hátravan. Két-háromszáz küldöttet nem volt nehéz meggyőzni, de a jelölteknek több tízezer választó voksára lesz szükségük ahhoz, hogy képviselők vagy szenátorok legyenek. Olyan választók szavazatára, akiknek sem politikai jelene-jövője, sem gazdasági helyzete, sem munkahelye nem függ ettől. Ilyen és ehhez hasonló előzmények után ez nem lesz egyszerű dolog.