László Csaba közel két hónapja a Sepsi OSK vezetőedzője, a bajnoki nyitányon pontot szereztek idegenben, viszont még néhány labdarúgóra szükség van ahhoz, hogy a piros-fehérek az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság stabil csapatai közé tartozzanak. Az 55 éves szakemberrel többek között a FCSB elleni mérkőzésről, a hazatérésről, a fiatal játékosok helyzetéről, az erőviszonyokról a román élvonalban, valamint a szurkolók és a csapat viszonyáról beszélgettünk.
– Az első mérkőzésen sikerült egy pontot szerezni idegenben. Hogyan látta a mérkőzést az oldalvonalról?
– Lehetett volna jobb is az FC Voluntari elleni mérkőzés, kicsit többet vártam a csapatomtól. Ha összességében nézem, őszintén elmondhatom, hogy nem volt egy magas színvonalú találkozó. Ha a meccs előtt valaki kérdezi, az egy ponttal biztosan elégedett lettem volna, viszont a mérkőzés után azt mondtam, hogy nem, mert lehetett volna több is. Ahogy alakult a mérkőzés, lehetett látni, hogy akár három pontot is szerezhettünk volna, úgymond evés közben jött meg az étvágy. Hozzá kell tenni, még nincs kész a csapat, folyamatosan azon dolgozunk, hogy erősebbek legyünk, ami nem egyszerű feladat, mert akinek jelenleg nincs csapata, azok közül a többség valamilyen problémával küszködik, és ezen játékosok közül is a legjobbakat kiválasztani nem könnyű. 35 év után tértem vissza Székelyföldre, optimista embernek tartom magam, viszont azt látom, hogy a székelyek körében a pesszimizmus a régi, és ez engem mindig maga alá temet. Az elmúlt 35 év tapasztalatának és az optimizmusomnak köszönhetem, hogy eljutottam oda, ahol most vagyok. Azt kell mondanom, még a rosszban is a jót keresem, persze tudom, hogy a túlzott optimizmus sem jó, mert meg kell látni a hibákat. Pozitívum a szememben, hogy még nem láttam egy olyan családias klubot, mint a Sepsi OSK, mivel az itt dolgozók nap mint nap megélik, hogy a közösségért és az emberekért vannak. Többször hangoztattam, hogy a Sepsi OSK a szív és lélek klubja, viszont fontos, hogy mindenki azt csinálja, ami a feladata, arra kell koncentrálnia, ami az ő hatáskörébe tartozik.
– Szolgált meglepetéssel az első találkozása a hazai labdarúgással?
– Meglepő volt számomra, hogy a román élvonalban a csapatok egy része infrastrukturális gondokkal küszködik, ilyen szempontból többet vártam volna, viszont a klubunknál látom a fejlődést, vannak edzőpályák, épül az új stadion is. Az országban a futball az első számú sportág, ennek ellenére azt látom, hogy a román labdarúgás jelenleg stagnál, mindössze egy olyan akadémia működik, amely játékosokat nevel, és az Gheorghe Hagi nevéhez fűződik. A Sepsi OSK még fiatal klub, ki kell alakítani bizonyos struktúrákat, amelyek egy klub életét meghatározzák, és leginkább a fiatalokra gondolok. Néhány éven belül szükség lesz egy második számú csapatra, ahol lehet versenyeztetni a fiatalokat, legalább a harmadosztályba kellene nevezni.
– Ma újabb nehéz találkozó vár a csapatra, hiszen az előző szezonban ezüstérmes FCSB látogat Sepsiszentgyörgyre. A fővárosi együttes papírforma szerint esélyesebb, viszont csütörtökön Európa-liga-selejtezőt játszott. Jelenthet ez előnyt önöknek?
– Véleményem szerint a legjobb edzés egy mérkőzés. Ha ritmusban vagy, és folyamatosan játszod a mérkőzéseket, az manapság nagy előnyt jelent, hiszen a regenerációt gyorsan véghez lehet vinni. Abszolút nem alapozok arra, hogy a FCSB fáradt lesz, inkább a hazai pálya előnyét kellene kihasználnunk, mivel az idény első itthoni mérkőzésére szép számban kilátogatnak a szurkolók. Remélem, hogy a mérkőzés végén lesz okunk az örömre, a nézők pedig ünneplik majd a csapatot, mert az azt jelenti, hogy jó mérkőzést játszottunk. Ennyi évvel a hátam mögött már nem foglalkozom azzal, hogy milyen tényezők gyengíthetik az ellenfelet, inkább arra koncentrálok, hogy a csapatom kemény dió legyen bármely más együttes számára.
– Többször mondták már, továbbra is dolgoznak azon, hogy erősítsék a játékoskeretet. Az átigazolási időszakban négy olyan játékos is távozott, akik júniusban érkeztek. Milyen poszton szeretnének még erősíteni?
– Mindenki azt szeretné látni, hogy több csatár legyen a pályán, mi pedig dolgozunk azért, hogy az átigazolási időszak végére találjunk egy olyan játékost, aki illik a csapatunkhoz és a közösségünkhöz. Tudom, hogy nagyon sok szurkoló többet várna, viszont azt is tudni kell: a futball mint üzlet ezen a szinten nem egyszerű, hiszen pár ezer euróval a kezemben nem vehetek játékost, mert konkurencia van. A legnehezebb csatárt találni, nekünk van egy árkategóriánk, ameddig a takaró ér, csak addig tudunk nyújtózkodni. Négy játékosra mindenképp szükségünk van, ebből az egyik csatár. Kapcsolatban állunk labdarúgókkal, és bízom benne, hogy akiket kiszemeltünk, azokat meg is tudjuk szerezni, ezen a héten várhatóak az érkezők. Az a négy labdarúgó, akik néhány hét után távoztak, egyszerűen nem azt a játéktudást képviselték, amire nekünk szükségünk van, így a döntésünk egyértelmű volt, az élet pedig megy tovább.
– Több mint három évtized után költözött haza Székelyföldre. Miért éppen most?
– Igazán el sem költöztem, hiszen évente háromszor hazalátogattam. Ezelőtt két évvel Diószegi úrral már tárgyaltunk annak lehetőségéről, hogy a sepsiszentgyörgyi csapathoz igazoljak, viszont akkor ajánlatot kaptam a Dundee United együttesétől, így Skóciába vezetett az utam. Az élet és a sors úgy hozta, hogy a Sepsi OSK legyen a csapatom, és úgy érzem, hogy nem gondolkodom rövid távon, mert már nagyon sokat vándoroltam a világban, több országban megfordultam. Remélem, hogy a háromszéki klubnál elégedettek lesznek a munkámmal, mert én szívesen maradnék hosszabb időre. Szeretném, ha az erdélyi magyarok, a székelyek pozitívan tudnának a sepsiszentgyörgyi csapatra tekinteni. Mélyen valahol a szívemben van, hogy hosszú távon szeretnék egy olyan csapatot kialakítani, amely igazi közösségi élményt nyújthat a régióban élőknek függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélnek. Szeretném, ha az emberek úgy éreznék, érdemes a Sepsi OSK-nak szurkolni, kijárni a mérkőzésekre.
– A legújabb szabályok szerint két huszonegy év alatti játékost kell nevezni a kezdő csapatba. Ezen a téren milyen lehetőségekkel rendelkeznek?
– Az FC Voluntari ellen négy huszonegy év alatti játékos is a pályán volt. Nem biztos, hogy ez a szabály pozitívan érinti a román labdarúgást, főleg abban az esetben nem, ha az élvonalbeli csapatok húsz perc után lecserélik a fiatal játékost, ahogy történt a Craiova esetében is. Véleményem szerint ennek a szabálynak abban az esetben lenne értelme, amennyiben a szakszövetség honorálná, ha a csapatok lehetőséget adnak a fiatal labdarúgóknak, mert ez segítené az együttest, és így a klubok is törekednének arra, hogy játsszanak a kevésbé tapasztalt játékosok is. Nálam az év nem számít, ha valaki edzésen teljesíti azt, amit kérek tőle, akkor játszik a mérkőzéseken kortól függetlenül.
– Ön hogyan látja a román élvonalban az erőviszonyokat?
– Jelenleg a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában selejtező csapatok, vagyis a Kolozsvári CFR, a FCSB, az FC Viitorul és a Craiova egy magasabb szintet képviselnek. Úgy gondolom, utánuk vannak a stabil meglepetéscsapatok, ilyen az FC Botoșani és a Jászvásár, a többi csapat teljesítménye pedig hullámzó. A felsőházi rájátszásba kerüléshez szerencse is kell, viszont a kisebb csapatok esetében a napi és havi forma dönt, ki mennyire tudott erősíteni a nyáron, kinek milyen fiatal játékosa van.
– Ön a játékstílus tekintetében mit kedvel inkább: hatékony védekező- vagy látványosabb támadó-labdarúgást?
– A játékstílust mindig a játékosállomány határozza meg. Példaként azt mondanám, ha jelenleg a CFR vagy a FCSB trénere lennék, akkor biztosan a támadófutballra helyezném a hangsúlyt. A Sepsi OSK első számú feladata, hogy ne kapjon gólt, és legalább rúgjunk egyet, így azt gondolom, hogy ezzel meg is adtam a választ. Szeretném, ha stabil védekezésből a lehető leggyorsabban tudnánk támadófutballra váltani, viszont ehhez kellenek játékosok. Szeretem a támadó-labdarúgást, két csatárral is szívesen játszom, azonban ehhez fel kell építeni a rendszert. Átvettem egy olyan csapatot, ahonnan elment több mint tíz játékos, így most ki kell alakítani egy hatékonyan működő, első osztálynak megfelelő csapatot, mert a nézők elvárják, hogy legyünk legalább a középmezőnyben. Egy olyan gárdát szeretnék, amely kompakt, vagyis együtt támad és együtt védekezik, emellett fontos a felelősségtudat, és az, hogy a játékosok mindent tegyenek meg a csapatért.
– A pontvadászat végén milyen eredménnyel lenne elégedett, továbbá a Román Kupában mi a célkitűzés?
– Ismét a felsőházi rájátszásba jutni, az hatalmas eredmény lenne. Ha a középmezőnyben leszünk, a hetedik vagy nyolcadik helyen, azzal sem lennék elégedetlen. A Román Kupa mindig nagyon érdekes, mert kevés szerencsével akár döntőig lehet jutni, és ha ezt meg tudnánk valósítani, az fantasztikus lenne, viszont nem álmodozom. Számunkra az a fontos, hogy kialakítsunk egy olyan struktúrát, ahol a szezon végén nem távozik több mint tíz játékos, az erős mag megmarad, és a következő idénynek úgy tudunk nekivágni, hogy konkrét célunk van.
– Melyik volt a legkedvesebb külföldi szerepvállalása?
– Mindenhol nagyon jól éreztem magam, és minden csapatnál sikerült a kitűzött célokat elérni. Nálam az első helyen egy négyes áll, vagyis a magyar válogatott, a Ferencváros, az FC DAC és a Sepsi OSK az én szememben egyformán fontos. A magyar embereknek ez a négy csapat mondhatni egyformán számít, és rendkívül örülök, hogy mindenhol edző lehetettem, és most Sepsiszentgyörgyön dolgozhatom. Eredmény szerint a skót Hearts FC az első, második otthonomra találtam ott, nagyon szeretnek, én ezt a munkámmal honoráltam. Örülök annak, hogy azt tudom mondani: hazamegyek Skóciába, Németországba, Magyarországra és itthon vagyok Erdélyben.
– A szurkolók már az első mérkőzésre is elkísérték a csapatot, és mindegyik idegenbeli meccsen a csapat mellett lesznek.
– Véleményem szerint a szurkolók adják a klub identitását. Mindig elmondom a futballistáknak, hogy nagyon boldog emberek kell legyenek, mert a hobbijukkal nemcsak pénzt keresnek, hanem rengeteg embert boldoggá tehetnek. Mindig pozitívan kell pályára lépni, a labdarúgóknak megtiszteltetés kellene hogy legyen, ha játszhatnak, a szurkolót az eredmény mellett az érdekli, hogy a csapatuk mindent megtegyen a pályán. A csapat és a szurkolótábor kölcsönösen egymásért van, minden körülmények között segíti egymást. A játékosoknak mindig mondom, ne csapják be a szurkolókat, ebben az esetben pedig mindig kiállnak mellettük.
