Egyre nagyobb mennyiségben borítja el a szemét a római utcákat. Az örök városba évente legalább 20 millió turista érkezik, akiket a monumentális helyek, lélegzetelállító műalkotások és ízletes ételek mellett más is fogad: hulladékhegyek és az azokat dézsmáló patkányok, sirályok, éjszakánként vaddisznók.
Úgy tűnik, soha nem ér véget a szemétválság az örök városban. A probléma ugyanis nem új keletű, hanem már évtizedek óta fokozódik. Róma nehéz viszonya a szeméthez egy „nagy fekete lyukkal” kezdődött, amelyet a helybeliek Malagrotta hulladéklerakónak hívtak. Európa legnagyobb szemétlerakója harminc évig működött, amíg 2013-ban be nem zárták. Azóta a városnak ugyanis nincs megfelelő helye az évente felhalmozott 1,7 millió tonna szemét elhelyezésére és kezelésére, miközben nincs tényleges újrahasznosítási stratégiája, így egy eddig megoldhatatlan vészhelyzet alakult ki. Pedig az Openpolis Alapítvány jelentése szerint Róma évente több mint 597 eurót költ lakosonként a háztartási hulladék kezelésére, amely az országban messze a legmagasabb. A legtöbb római szemetet a többi olasz régióba vagy külföldre szállítják, és mindössze a 40 százalékát gyűjtik szelektíven és hasznosítják újra. A főváros minden évben 1,2 millió tonna hulladékot exportál 180 millió eurós költséggel.
A fennmaradó félmillió tonna heteken át az utcákon hever. A helyiek és a turisták viszont egyre gyakrabban emelik fel a hangjukat a felhalmozódott szemét látványa és borzalmas szaga miatt. A probléma miatt környezetvédelmi válságot hirdettek meg: megoldásként a tervek szerint fokozatosan kibővítik az egész városra az ajtótól házig terjedő hulladékgyűjtést, és 2021-ig újrahasznosítják ennek a 70 százalékát. Most a római szemét összegyűjtéséért felelős vállalkozás 13 új létesítmény építését javasolta, ami nagyban hozzájárulhatna a probléma megoldásához.
