Nem csoda, hogy Petre Daea agrárminiszter (és a kormány más tagjainak) lemondását kéri az ellenzék. És az sem csoda, s titok sem, hogy mindez politikai meggondolásokból történik, egy kis csatája annak a nagy háborúnak, amely a kormányváltást kívánja győzelemként – más szóval a mostani ellenzék hatalomra kerülését. De a gazdákat nem érdekli a politika (hacsak nem az agrárpolitika – ahogyan azt egykor sokat emlegették gazdagyűléseken), számukra az a fontos, milyen gazdálkodási körülményeket biztosít a mindenkori országvezetés, hogyan támogatják a termelést, a gazdaságok fejlődését.
Tetszik, nem tetszik, Petre Daea népszerű a gazdák körében (sőt, az agrárintézményekben is elismert vezetőként tisztelik), mert nem csak kijelentések erejéig áll ki a gazdák mellett – még akkor is, ha sokszor a kommunizmusból örökölt magatartás szerint teszi ezt.
Csak néhány programot említsünk: a paradicsom, fokhagyma, paprikafélék termesztésének támogatása. A hegyvidéki övezetekre vonatkozó törvény megalkotása – igaz, az ebben foglaltak még alkalmazásra várnak, de ha valóban támogatni fogják hegyvidéki tejcsarnokok létesítését vagy korszerűsítését, modern esztenák, kis kapacitású vágóhidak, gyapjúmosók és -feldolgozók létesítését, erdei gyümölcsök és gombák begyűjtő- és feldolgozó-központjainak megépítését, a hegyvidék valóban az utóbbi évek legnagyobb lehetősége előtt áll.
De lehet beszélni az öntözőrendszerek modernizálásáról, bővítéséről. Ha beváltja ígéretét, amely szerint a besenyői víztározó más besorolást kap, ami lehetővé teszi vissza nem térítendő támogatások lehívását az öntözőrendszer kiépítéséhez, Maksától Lécfalváig gyökeresen megváltozhat a mezőgazdaság helyzete, pozitívan befolyásolva az egész megye agrárpotenciálját. A támogatások kifizetése terén is van előrelépés, be tudják tartani a kifizetési időpontokat – nyilván, ha a gazdák is teljesítik kötelezettségeiket.
A sort lehetne folytatni, de ennél fontosabb elmondani: ha valaki egy agrárminiszter lemondását követeli, akkor ne csak politikai ferdítésekre, populista, népbolondító kijelentésekre alapozza óhaját. Ilyen esetben a parlamenti pulpitusról le kell szállni a nép közé, szóba állni, alázatosan meghallgatni a kisebb-nagyobb gazdálkodókat, megtudni, hogy a földön miként élnek, miként értékelik a tárcavezető teljesítményét.
Ez már csak azért is hasznos lenne, mert a hatalomra törekvők megtudhatnák az agrárium valós igényét, amit később akár saját kormányprogramjaikba szőhetnének bele. De amíg csak az irodai bársonyszékekben fogalmazzák meg a lemondási követeléseket, a kormányprogramokat, addig a politika által megszabott irányvonalak csak párhuzamosak lesznek a valós igényekkel.
