A hagyománynak megfelelően Nagyajtán ért véget a Magyar Unitárius Egyház által immár kilencedik alkalommal szervezett Konfirmáltak Mozgótábora, amelyen Erdély százhúsznál több fiatalja vett részt. Az eseményt záró ünnepi istentiszteleten elhangzott: bármerre is vigye sorsuk a résztvevőket, a táborban tanultak észrevétlenül beépülnek mindennapjaikba, és életük részévé válnak.
A Konfirmáltak Mozgótábora – autóbuszos kirándulás, gyalogtúra és helyi tevékenységek váltakoztak – a hitértés és hitélmény elmélyítése mellett az ifjúsági egyletekbe és a gyülekezeti életbe való betagolódást segíti elő, illetve a középfokú és felsőfokú iskolaválasztás tudatosabbá tételéhez járul hozzá – áll a világhálón közzétett táborleírásban.
Kolozsvárról indultak, megfordultak Torockón, Tordán, Marosvásárhelyen és Csehétfalván, Székelykeresztúron iskolát látogattak és sportoltak, Székelyderzsben megtekintették a világörökség-templomot, Székelyudvarhelyen fürdőzhettek, beruccantak a Homoród-mentére, és kipróbálták, milyen bográcsban főzni. Nagyajtára pénteken érkeztek, ahol a templomvárat és Kriza János-emlékházat tekintették meg, ismerkedtek a faluval, és – micsoda élmény! – bástyákban aludhattak. Minden napra jutott valami meglepetés, valami kis, megőrizni való csoda – mesélték a résztvevők. Hogy a vasárnapi istentisztelet nem a hagyományos mederben fog zajlani, első pillanattól sejteni lehetett: mire a templomba belépett az igehirdető lelkész, Fekete Levente, a kivetítő fel volt szerelve, és az első dal szövege a falon volt olvasható, aztán gitár is feltűnt egyikük kezében, és halk hangolás jelezte, használni is fogják hamarosan. Úgy is lett: gitárszó és száznál több fiatal hangja töltötte be az évszázados épületet; nyilvánvalóvá vált, a kivetített szöveg nem számukra, hanem a helyi híveknek jelent segítséget.
Fekete Levente a Lukács evangéliumából jól ismert tékozló fiú példázatán keresztül egy fizikai törvényről, a tömegvonzásról beszélt: a mozgótáborban részt vevők barátokat, szerelmeket, élményeket vonzottak magukhoz, hitről, történelemről tanultak, kultúrtörténeti érdekességeket szívtak magukba, miáltal tudásuk gazdagodott, s ami még fontosabb, szívükbe szeretetet fogadtak, környezetükben mosolyt és derűt fakasztottak, s általa a földet is áldottá tették.
Czire Szabolcs a nagyajtaiaknak mondott köszönetet, amiért befogadták őket, majd a tábor sikeréhez hol rendőrként, hol lélekbúvárként, hol bohócként hozzájáruló felnőttek szerepét emelte ki: szabadidejüket áldozták, vállalták, hogy családjuktól távol lesznek, és pénzüket költötték csak azért, hogy a konfirmáltak számára élményteliek legyenek e napok.
