Sata és Huni, azaz Kerekes Attila és Molnár Hunor fiatal vállalkozók egyáltalán nem szokványos módon építgették és építgetik bringás műhelyüket. Sepsiszentgyörgyön a Borvíz utca 50. szám alatti, első olvasatra rejtélyes, Vocalcycle névre hallgató műhely azonban nem egyszerű kerékpárjavító, itt egyedi rendelésre, jól kiválasztott alkatrészek összeszerelésével készülnek a két- és többkerekűek, öreg bicikliket restaurálnak, újabban pedig kellemes környezetbe illesztett bár is várja a nyeregbe ülőket (és nem csak). Hogy a járgányhoz kötődő eseményszervezésről ne is beszéljünk.
A kitört fog
Huni, amióta csak az eszét tudja, bolondja a biciklinek. Még csak háromkerekűvel tudott száguldozni, de már a küszöbön átesve tejfoga bánta az alakuló hobbi művelését – meséli a nagyon kezdeti motivációkat. S ez a szerelem végigkísérte eddigi élete kevesebb mint harminc esztendejét, több kerékpársportot is művelt, mint a triál vagy az úgynevezett dirt street, amelyet földugrató, illetve utcai akadálypályákon is lehet művelni.
Satának is korai a kerékpárszeretete, hiszen gyermekkori szomszédjával, barátjával, iskolatársával, mostani üzlettársával sokat bringáztak együtt. A kerékpározás „vírusát” igazán egy fixi-érzés hozta meg számára (örökhajtós kerékpár – szerk. megj.), amit éppen barátjánál próbált ki először.
Az útkeresés
Aztán, ahogy annak rendje-módja, és ahogyan a környezet is elvárta, az érettségi után mindketten egyetemre iratkoztak be. Ám a kolozsvári diákév arra volt jó, hogy mindketten rájöjjenek: nem az egyetemi karrier az ő útjuk. Huni a francia–olasz szak helyett inkább Feri bácsi kerékpárjavító műhelyében töltötte az időt, Sata pedig a közgazdasági egyetem padjaitól menekült egy számára vonzóbb tevékenység felé.
A sorozatgyártású kerékpárok javításához azonban egyiküknek sem volt nagy kedve, sőt, sebessége sem, ahogy Huni fogalmaz, szeretett pipizálni a dolgokkal, igényesebben javított volna, mint ahogy a műhely „sebessége” megkövetelné. Közben az ószeren vásárolt régi bringák felújítása is „elcsábította”. A szakmai tapasztalat azonban sokat segített, főként a célszerszámok megismerése és használata nagy lökést adott. De sokat segített az Antal Barni Templom utcai műhelyében elsajátított tapasztalati tudás, ahol a nagy igénybevételnek kitett, ám olcsóbb kategóriájú versenybringáikat folyamatosan kellett javítani, erősíteni. A másik szentgyörgyi műhelyben sem mozogtak idegenül, hiszen Kádár Lehel sem a potenciális konkurenciát látta bennük. Holott láthatta volna mindkét „mester”, hogy a fiúk építgetik saját elképzelésüket, és előbb-utóbb egyfajta konkurencia is kialakulhat közöttük. Hogy ez csak nagyon kis részben történt meg, az mindannyiuk nyitottságának, na meg máig tartó, néha akadozó, de működő együttműködésüknek köszönhető.
A koncepció
Elképzelésük szerint ugyanis elsősorban a restaurálás és a személyre szabott kerékpárok összeszerelése, az úgynevezett perszonalizálás irányába indult el a vállalkozásuk, immár hét esztendeje. Igaz, a tőkehiány közben vargabetűkre, hollandiai, franciaországi munkavállalásra is kényszerítette őket. A többrendbéli kiutazás, összességében mintegy éves vendégmunkásság azonban – mint utólag kiderült – nem annyira a tőke-, mint a tapasztalathiányt pótolta. Ahogy fogalmaznak, megtanulták, mit jelent napi 10–12 órát dolgozni. Na meg szakmai szempontból is látták a trendeket azokban az országokban, ahol a kerékpáros kultúra jóval előttünk jár. Aztán persze szükség volt a családi támogatásra is, hogy a mai, Borvíz utcai telephelyen végre kirajzolódjon az eredeti elképzelés eredménye. Egyébként a fiatal vállalkozók ezt tartják az építkezés legfontosabb lépésének, ehhez új csendestársat is bevettek a vállalkozásba. Bajka Tibor nagymamája ingatlanjának egy részét felajánlotta kedvezményesen, így beindulhatott egy igazán alkalmas műhely kialakítása szerelőfelülettel, festőkamrával, udvarral, egyéb szükséges felületekkel. S mert kiváló helyen telepedhettek meg, és volt is rá megfelelő környezet, az udvaron lévő nyári konyhából, na meg a virágos előteréből kávézót, dzsúszbárt alakítottak ki, amely alig pár napja nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Szó szerint, hiszen a nyitott nagykapu elsősorban az erre kerekezőket csalogathatja be egy frissítőre, miközben Sugásfürdőre hajtanak vagy éppen onnan érkeznek a városba.
A tempó
Sata és Huni visszatekintve vállalkozásuk építkezési éveire, ma már egyáltalán nem sajnálja, hogy annak tempója lassú, korántsem látványos volt. Akárcsak a szakmai munka, az összeszerelés, a restaurálás vagy éppen a javítás-szervizelés (amit egyébként némileg szükségszerűségből vettek be a portfólióba), a vállalkozás felfuttatása is a körültekintőbb tempót követte. Ezért – bár nem ártott volna – a képzeletbeli amerikai nagybácsi „öröksége” vagy éppen egy nagyobb pályázati pénz sem igazán hiányzott az építkezéshez. Szükség volt ennyi időre, hogy a szakmai munka mellett az adminisztrációba, az ügyvitelbe és minden egyéb, sokszor bürokratikus folyamatba is beletanuljanak.
A mű
Mert a legjobb pillanat mégiscsak az, amikor elkészült egy mű, mondjuk egy gondosan összerakott, formai és műszaki szempontból is egységes, a megrendelő igényének maximálisan megfelelő országúti bringa vagy egy külön megrendelésre készített, kerékpárra szerelt büfékocsi, s a jól végzett munka örömét ők is kiélvezhetik: a műhelyből elmaradhatatlan kanapéra ülve percekig, sőt, akár órákig csodálhatják azt.
S ha már forma és egység, így a kezdetektől arra törekedtek, hogy megvalósításaikat dokumentálják és nyilvánosan is felmutassák. Igaz, nem minden elkészült bringáról készült megfelelő felvétel, de a java része a közösségi oldalukon megtekinthető. Mint ahogy a vállalkozás neve, annak dizájnja is megalapozott tervezésre vall. Már nevük, a Vocalcycle, ez az angol szavakból alkotott összetett szó – jelentése talán úgy fordítható, hogy hang(hullám)bringa – tartalom és forma egységére, sőt, a teljességre is utal.
A közösség
A jó minőségű zene ugyanis mindkettőjük második hobbija, s ha már művelni nem tudják, legalább terjesztik. S mert a hang hullám, a biciklizés pedig hullámzó mozgásként is értelmezhető, így a név jelentése is kitágul, általánossá válik. Mélyebb, filozófiai értelemben pedig az életenergiák hullámzásának egy ciklusában élünk mindannyian, a nagy hullámzás részeként, erre utal a név is – magyarázza Huni. S innen eredeztetve nem nehéz arra a fiatal és fiatalosan („bringásan”) is élő közösségre gondolni, amely az egész elképzelés megvalósításának fő motivációja – vallják a fiatalok. Még a hivatalosságok is felfigyeltek rájuk, kikérik véleményüket a lehetséges fejlesztések ügyében (az más kérdés, hogy mi valósulhat meg belőle), nem beszélve a város és a vidék fiataljairól, akik folyamatosan biztatták, hogy jó úton járnak. Ezért folytatják a biciklis események szervezését is, így nem csupán egy rétegigény kiszolgálói, hanem gerjesztői is kívánnak lenni, hogy a bringázás hullámhosszán egyre többen és egyre tudatosabban pattanjanak nyeregbe, egészséges és környezetbarát életformát választva maguknak és gyermekeiknek.
