Bár az is lehet, a Tisztelt Olvasó továbblapoz, hiszen már ­annyira hétköznapi a téma, hogy szinte unalmas, túl sok ilyen jellegű sérelem áramlik felé, mondhatni mindennapos a történet, s még akkor sem szemet szúró, ha Erdély legnagyobb magyar többségű városában esik meg. Amely nem más, mint Sepsiszentgyörgy. Ahol mindig történik valami, néha utcajavítás is, még ha nem is látványosan és pláne gyorsan, a szakszerűséget meg hadd ne firtassuk.

Sőt, egyáltalán ne is merüljünk bele a kérdésbe, maradjunk ezúttal csak a felszínen, pontosabban az előkészületeknél. Mert ugyebár egy utca felújításához azt le kell zárni, a forgalmat elterelni, ez utóbbi tényt meg táblákkal jelezni. És itt van a baki. A Kós Károly utca elejének tavalyról elmaradt fél sávján, ha jól számolom, olyan egy hónapja dolgoz(gat)nak valamely cég munkásai, a lezárt útszakasz elkerülését megfelelő módon ki is jelölték még az első kapavágást megelőzően. Adott három tábla: a Kós Károly utcában a központ felé vezető sáv mentén, a Kriza János utcában és a Kórház utca Szabadság térbe torkolló meghosszabbításában. A három táblán Kós Károlyunk neve háromféle írásmóddal szerepel, mondanunk sem kell, csupán egyiken helyesen. A Kriza János utcain csak az egyik, a Kórház utcain mindkét ékezet hiányzik. És eme hiányokért nem a táblákat felszerelő munkálatkivitelező hibáztatható. Hanem mások, nagyon sokan mások.

Egy hónapja várom, talán észreveszi valaki, és szól a városvezetésnek. Vagy még inkább, hogy őközülük látja meg valaki, és szól a kivitelezőnek. Nem történt meg.
Holnap vásárolok egy fekete filctollat.