Farkas Réka
Hiába dicsekszik a kormány az elmúlt két és fél évben megteremtett jóléttel, a megemelt fizetésekkel, úgy tűnik, polgárai édeskeveset érzékelnek dicső megvalósításaiból. Az elvándorlás nemhogy csökkent volna, de nőtt ebben az időszakban, a legutóbbi felmérés szerint hárompercenként egy román állampolgár szedi a sátorfáját és kel útra, hogy máshol keresse azt a jobb életet, amelyet itthon hiába remélt.
A külhoni románokért felelős szaktárca megdöbbentő adatokkal állt elő: összesítéseik alapján – melyek bevallásuk szerint is alábecsültek – majd tízmillió román él külföldön. Közülük 4,1 millió történelmi közösségekben (azért ily nagy ez a szám, mert idesorolják a több mint hárommillió moldáviai románt is) és 5,6 millió az úgynevezett diaszpórában. Ők azok, akik gazdasági, politikai megfontolásból hagyták el az országot, túlnyomó többségük nem a Ceauşescu-diktatúra idején, hanem az EU-s csatlakozás óta eltelt 12 esztendőben. Mennek főként a fiatalok, és legtöbbjüknek távlati terveiben sem szerepel a hazaköltözés, alig 10 százalék, aki fontolgatja, hogy idővel esetleg visszatér szülőföldjére.
Nem csodálkozhatunk azon, hogy aki normális életet szeretne magának, gyermekeinek, a külföldre költözést választja, hisz Románia nemcsak velünk, kisebbségiekkel mostoha, de többségi polgáraival is. A külhoni románokért felelős miniszter is megfogalmazta, hogy a kitelepedés leggyakoribb okaként a mindennapokat terhelő anyagi nehézségek mellett a stabilitás hiányát, a mindent behálózó korrupciót, illetve az ugyancsak gyenge minőségű politikai osztályt sorolták fel az érintettek. És a sor hosszan folytatható mindazzal, ami harminc évvel a kommunizmus bukása után továbbra is sorvasztja az országot, vagy ma sem elérhető azok számára, akik becsületesen robotolva próbálnak élhetőbb létet teremteni. Hisz mi, az itthon maradók naponta szembesülünk a politikai elit gőgjével, felsőbbrendűségével, amely a szakértelem teljes hiányával párosul. Azzal, hogy az elméletileg ingyenes egészségügy még pénzünkért is nehezen gyógyít, hogy a sokat ajnározott oktatási rendszer inkább butít, mint tanít. Hogy a hivatalok ugyanúgy packáznak velünk, mint három évtizede, közlekedni ma sem könnyebb, a vonatok lassabbak, autópályák hiányában pedig egyre zsúfoltabbak, veszélyesebbek az országutak. Minden kapható, ám a minőség kétséges, az árak az egekben.
Nincs biztonság, kiszámíthatóság. Kétes ügyek árnyékolják be az igazságszolgáltatás igazságosságát, sötét erők irányítják a nyomozó- és vádhatóságokat…
Románia az az ország, ahol semmi nem működik rendesen. Olyan, mint egy tákolmány, melyet cifrázhatsz, díszítgethetsz, bármikor összeomolhat. Nem csoda hát, hogy menekül innen, aki normális, kiegyensúlyozott életre vágyik. Hisz ma már az sem egyértelmű, mi nagyobb kaland: útra kelni vagy maradni.
