KiscimboraA kisfiú meg az üres virágcserép

2019. július 27., szombat, Irodalom

Koreai népmese

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
„Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét, és örökbe fogadom.” Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette:
– Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!

  • Zoltán Ákos rajza
    Zoltán Ákos rajza

A gyermekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni.
„Milyen különös” – álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért.
– Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? – kérdezte.
– Talán másik földbe kellene átültetned őket – tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyermek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
– Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? – kérdezte tőle.
Szon Il hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
– Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:
– Miért fogadod örökbe
ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A király ekkor így szólt:
– Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyellték magukat, hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.
(Szabó Enikő meseterapeuta gyűjteményéből)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1262
szavazógép
2019-07-27: Irodalom - :

A fiú meg az északi szélvész (Kiscimbora)

Norvég népmese
Volt egyszer egy szegény asszony, s annak egy fia. Öreg és beteg volt már az asszony, úgyhogy a fiának kellett kimennie a kamrába lisztért, amikor puliszkát akartak főzni ebédre. De ahogy a fiú kilépett a kamraajtón, jött nagy dérrel-dúrral az északi szélvész, kikapta kezéből a lisztet, és elvitte. Ismét bement a fiú a kamrába lisztért, de mikor kijött, megint csak elvette tőle az északi szélvész; harmadszor is nemkülönben. Megharagudott ezért a fiú az északi szélvészre; el is határozta, hogy felkutatja, és visszaköveteli tőle a lisztet.
2019-07-27: Képzőművészet - :

Háromszék képzőművészetének prófétája

Plugor Sándor művészete székelyföldi kötődésével a XX. századi magyar képzőművészet utolsó négy évtizedének jelentős életműve, amely hidat teremt a kisebbségi lét és az egyetemes magyar kultúra között. Irodalmi szövegek illusztrálásába oltott kézjegyével a kolozsvári grafikai iskola fénykorában foglalkoztatott művészként állandó impulzusok, sürgető elvárások és kijelölt feladatok sodrásában él, de ennek felszíne mögött éltet egy otthonról hozott magánmitológiát, amely a kelet-európai ember sorstragédiájának drámai lenyomatát a vonalművészet egyetemes rangján tudja megfogalmazni.