A tizenkilencedik cukitábort tartják a Sepsiszentgyörgy melletti Benedek-mezőn ezen a héten. A Kovászna Megyei Cukorbeteg Gyerekek és Fiatalok Egyesülete által szervezett tábor újdonsága ezúttal az, hogy minden délután úszótanfolyamra járnak a városi uszodába. No és a színes programok mellett két meglepetéssel is készültek, mondja a főszervező, Dobolyi László.
A táborban a vasárnapi érkezést követően hétfő reggeltől péntek estig zajlanak a programok, szombaton távoznak a résztvevők. Délelőttönként különböző foglalkozások tarkítják a műsort, délutánonként a táborozókat autóbusszal beszállítják az uszodába, ahol két csoportban – kezdők és haladók – úszótanfolyamon vesznek részt. Idén 35 háromszéki, Hargita és Maros megyei gyermek vesz részt a táborban, szülőkkel, oktatókkal együtt 57-en vannak. Reggel 7-kor ébresztő, aztán fél nyolckor cukorszintmérés, háromnegyedkor torna, fél kilenckor reggeli. Különben hatszor van étkezés, reggelin, ebéden és vacsorán kívül tízórai, uzsonna és pótvacsora is van.
Tegnap a sepsiszentgyörgyi Art of the Samurai Sportklub tagjai Szőke Attila edző vezetésével önvédelmi bemutatót tartottak, majd a kíváncsiskodó gyerekeket is bevonták. A mai programban kézműves-foglalkozás és lovaglás szerepel, a szerdai meglepetés. Aztán ellátogatnak a lécfalvi integrált hulladéktározóba, hogy a szelektív gyűjtésre szoktassák a gyerekeket. Debreczeni László élménybeszámolót tart a tavalyi Khumba Transzafrikai Expedíciójukról, és az abban használt terepjárókkal meghordozzák a gyerekeket. Majd pénteken újabb meglepetés várja a résztvevőket. Miközben a gyerekek délután úsznak, a szülőknek pszichológus tart előadást. Sidó Zita egészségügyi asszisztens oktatásokat szervez. Elmondta, megtanítják, hogyan kell mindennap számolni a szénhidrát-bevitelt és a szükséges inzulinmennyiséget. Albert András szemorvos évek óta mindenkinek szemfenékvizsgálatot végez. A tábornak három új résztvevője van, a többiek visszatérő táborozók.
A tábor lelke a sepsiszentgyörgyi Dobolyi László, akinek nevét nem mindenki ismeri, hisz – kortól függően – Öcsinek vagy Öcsikének szólítják, s ha róla beszélnek, a becenév jelzőjeként nem a vezetéknevét, hanem általában a munkahelyét jelölik meg: Tribel Öcsi. Ő huszonhárom éve cukorbeteg. Mint mesélte, betegségének első három éve katasztrofális volt számára. Huszonkét évesen állapították meg a diagnózist, akkor is nagyon félt a tűtől, szúrástól. A kórházból csak úgy engedték el, ha megtanulta megszúrni magát, ugyanis inzulint kellett fecskendeznie szervezetébe minden étkezéskor. A következő 24 órában erre összpontosított, és megtanulta. Nagyon nehéz volt elfogadnia betegségét, főleg, hogy nem szabad édességet ennie, amit azelőtt nagyon szeretett, mesélte. Kiiktatták az étrendből a cukros ételeket. Egyszer aztán 180 fokos fordulatot vett az élete. Három év után tudomást szerzett arról, hogy Gyulán nemzetközi cukorbeteg-találkozó lesz. Ott ismerkedett meg három sepsiszentgyörgyivel, Sidó Zita, Réman Éva és Szórádi Csaba szintén cukorbetegként vett részt a rendezvényen. Azóta barátok. Táborokba, családi oktatóhétre jártak, orvosi előadásokon, felkészítőkön voltak. Elhatározta, hogy ezt itthon is megcsinálják. Az első tábort a Szent György Kórházalapítványon keresztül szervezték, aztán egy esztendő kihagyás után évente, az 1997-ben általuk alapított Kovászna Megyei Cukorbeteg Gyerekek és Fiatalok Egyesülete tevékenységeként.
Arra is tanítják a cukorbetegeket, hogy igaz, állapotuk több odafigyelést követel, de ösztönzi őket, és ez sokszor többet ér, mert figyelnek magukra, egészségesebben élnek, mint az átlag. Dobolyi László elmondta, régebb azért nem volt jelenség a cukorbetegség, mert megvolt a mozgás, gyalog jártak az emberek. Most mindenki autózik, a gyereket az iskola kapujáig viszik, onnan hozzák, aztán leülnek a tévé vagy a számítógép elé.
A cukorbetegekről elmondta, nem különbek, mint más, csak kicsit másképp élnek. Ha valakiről frissen kiderül, hogy cukorbeteg, azonnal elmennek az osztályába, osztályfőnöki órán elmondják, mi is a cukorbetegség, felkészítik őket arra, mit kell tenni, ha valami baj történik. Megdöbbentő, egy osztályból 2-3 gyerek reggelizik, 2-3 visz uzsonnát, ők sem mindig eszik meg, mert félnek, hogy a többiek kicsúfolják. A gyerekek zöme pénzt kap otthonról, arra csipszet, kólát vesz. A mozgás és az étkezés nagyon fontos, hangsúlyozta.
A táborozókat diabka jutalompénzzel ösztönzik, hogy részt vegyenek a foglalkozásokon és figyeljenek. A tábor végén árverés lesz, és különböző tárgyakat, cukorszintmérőt, tesztcsíkokat, könyveket, labdákat, diabetikus édességeket lehet nyerni. Pénteken este tábortűzzel zárják a cukitábort.
