Ha a kisebbségi jogvédelem posztkommunista időszakában a Neptun Gate az „árulás” címszó alatt vonult be a magyar politikatörténetbe, a Neptun Deep, vagyis a Fekete-tenger kontinentális talapzatában felfedezett jelentős mennyiségű földgáz kitermelésének terve a hazai energiapolitika kudarcának esélyét vetíti előre. A tartalékot felfedező és a kitermelési jogot is megszerző konzorcium erős tagja, az amerikai ExxonMobil óriáscég ugyanis megunni látszik a román kormányzat ellentmondásos hozzáállását.
Könnyen kudarcba fulladhat az évszázad elejének egyik nagy hazai energiaprojektje. A 42–84 milliárd köbméterre becsült fekete-tengeri földgáztartalékot – a mennyiség megítéléséhez talán elegendő felidézni, hogy Románia évente mintegy 17 milliárd köbmétert használ el – az amerikai ExxonMobil és a hazai OMV Petrom alkotta konzorcium fedezte fel. A kutatásokra mintegy másfél milliárd dollárt költő befektető azonban most azon gondolkodik, hogy kiszáll az üzletből. Hivatalosan ugyan még nem jelentették be, és természetesen a román kormány sem erősítette meg az erre vonatkozó híreket (bár nem is cáfolta azokat), az elmúlt esztendőben hozott, az energetikai cégeket, így az olajipari vállalatokat is érintő megszorítások miatt azonban a kitermelés elindítása késik. Az is lehet, végérvényesen.
Változások
A kormány ugyanis (akár azt is mondhatjuk: a szokásos módon) menet közben változtatott a játékszabályokon. A tengeri olajipari műveletekre, az úgynevezett offshore zónára ugyanis külön jogszabályt fogadtak el, amely jelentősen korlátozza a kitermelők mozgásterét. Egyebek mellett előírja, hogy a hazai felségvizeken kitermelt gázmennyiség felét csak Romániában lehet értékesíteni, ugyanakkor további adóterheket rótt a kitermelőkre. Az év végén hozott, hírhedt 114-es sürgősségi kormányrendelet pedig gyakorlatilag gázárszabályozást vezetett be, az energiahatóságnak fizetendő illetéket pedig egyenesen a hússzorosára növelte (0,1 százalékról 2 százalékra).
A konzorcium azonnal reagált és kérte a koncessziós szerződés meghosszabbítását, ami a beruházás elindításának elodázását jelenti. A hírek szerint ugyanakkor több egyeztetés is volt a kormány képviselőivel, Bukarestben viszont a jelek szerint alighanem arra számítanak, hogy a feltárásba befektetett pénzt nem hagyja veszni az amerikai óriás.
Kihátrálás
Egy ilyen számítás sikere azonban egyre inkább kérdésesnek látszik. Az Exxon ugyanis július közepén bejelentette, értékesíteni kívánja részesedésének ötven százalékát, amit elvileg a koncessziós partner vehetne át. Az OMV Petromnak azonban koránt sincs olyan mértékű beruházási potenciálja, amivel a kitermelést elindíthatná. Ez a bejelentés tehát inkább csak udvariassági körnek tekinthető, hiszen az Exxon már idén februárban visszavonulót fújt, s jegelte vagy értékesítette több, főként európai projektjét. Ezt a sejtést erősíti az is, hogy az amerikai tőkefelügyeletnek a cég azt nyilatkozta: készülő negyven hasonló beruházása közül a Neptun Deep mutatkozik a legköltségesebbnek. Ráadásul az egyre agresszívebben „terjeszkedő” orosz gáz miatt az európai földgázárak lejtmenetben vannak, egy év alatt mintegy negyedével csökkentek. Nem beszélve az élesedő konkurenciáról: a jóval olcsóbban kitermelt orosz gáz mellett ugyanis immár az ázsiai földgázszállítás műszaki feltételei is körvonalazódnak a TANAP-nak nevezett, most épülő transzanatóliai vezeték révén. S ha még azt is hozzátesszük, hogy az Exxon újabb, hatalmas mennyiségű földgáztartalékra bukkant Ciprus felségvizein, s a Földközi-tenger térségében újabb kutatási szerződéseket kötött az izraeli kormánnyal is, akkor majdnem borítékolható, hogy az elodázás egyben a projekt befagyasztását, tehát a beruházás ejtését jelentheti. A feltárásba befektetett összeg ugyanis egy éves szinten húszmilliárd dollárra tehető beruházási kapacitású óriásnak valójában meg se kottyan.
Következmények
Az ügy nem csupán a hazai földgázellátás tekintetében jelent visszalépést, hanem erősen megkérdőjelezi a kelet-közép-európai országok gázellátásának diverzifikálására tett kísérletek sikerét is. A balkáni országok máris hosszú távú szerződést kötöttek a Gazprommal, Magyarország pedig szeptemberig adott haladékot (elsősorban magának, de az amerikaiaknak is), ellenkező esetben újabb hosszú távú szerződést kényszerül kötni az orosz gáz szállítása érdekében. De a fekete-tengeri talapzat földgáztartalékainak kinyerési esélyeit az is csökkenti, hogy a szállításhoz szükséges vezeték, a BRUA megépítése késik, a hazai Transgaz vállalat ugyanis nemrég jelentette be, hogy csak 2020 végéig készülhet el a hálózattal.
Mindent összevetve: a bukaresti taktika, úgy tűnik, bukással zárul, a kormányzat pedig már a kudarc leplezésén dolgozik. Legalábbis erre utal Niculae Bădălău két héttel ezelőtti bejelentése, miszerint izraeli hivatalosságokkal tárgyalt az ottani, szintén offshore-kiteremlésből származó földgáz szállításáról. Az energiahordozót tengeri úton szállítanák Mangáliára, onnan pedig a készülő BRUA vezetéken keresztül értékesítenék az európai fogyasztóknak.
Folytatás
Az ügy persze nem ér véget ezen a ponton. A Neptun Deep kapcsán ugyanis meglehetősen idegesen reagált egy hétfői sajtótájékoztatón az energetikai miniszter.
Anton Anton a korábban napvilágot látott hírekre, miszerint az Exxon új befektető bevonását kérte a kormánytól, megjegyezte: az Exxon romániai vezetőjével nem tárgyaltak. „Richard Tusker, az óriáscég romániai menedzsere nem jött hozzánk” – fakadt ki a tárcavezető, aki szerint csak egy sűrítőállomás geotechnikai dokumentációját küldték el, amit jóvá is hagytak. Ugyanakkor az Agerpress híre szerint a miniszter nem szolgált részletekkel a kormány és az Exxon közötti tárgyalások tartalmáról, mert szerinte erre a koncessziós szerződést aláíró, altalajkincseket felügyelő hatóság illetékes. Fontosnak nevezte a megállapodást, illetve a tartalék hasznosítását, hiszen szerinte elfogadhatatlan, hogy jelenleg a lakosság csupán 30 százaléka használ földgázt, miközben a brexit után Románia lesz az Európai Unió legnagyobb földgáztermelője.
