A Fogolyán-ház visszaigénylését a 90-es években indították el az örökösök, pontosabban Fogolyán Kristóf, Szotyori Nagy Áron unokatestvére. 1997-ben értesítették, hogy 230 millió régi lejre értékelték az ingatlant, és ezt a kárpótlást hajlandó kifizetni számára a román állam. Fogolyán Kristóf elfogadta a felajánlást, de a pénznek csak töredékét kapta meg – állítja Szotyori Nagy Áron. Pereskedésre biztatta rokonát, aki csak akkor látta értelmét ennek, amikor ő 2011-ben, szintén pereskedések nyomán visszakapta a ráeső 1/6-od részt, pontosabban 133 négyzetméternyi három szobát. Ekkor Fogolyán Kristóf közjegyző előtt átruházta unokatestvérére tulajdonjogát, hogy vigye tovább a harcot az egykor nagyapjuk által építtetett ingatlanért.

Mint kiderült, most ez okozott gondot a bíróságon, a prefektúra ugyanis hivatkozhatott egy 2013-as törvényre, mely szerint nem kell természetben visszaszolgáltatni azokat az épületeket, melyek átruházással kerültek valaki birtokába. Szotyori Nagy Áron nem hajlandó érvelésüket elfogadni, alaptörvénybe ütközőnek találja a jogszabály visszamenőleges alkalmazását (az átruházás 2011-ben történt, a törvény 2013-ban jelent meg...), ezért alkotmánybírósághoz is fordult, ám választ egyelőre nem kapott.

Tudomása van arról is – számolt be –, hogy a prefektúra jogásza azzal érvelt a bírónak: vigyázzon, milyen ítéletet hoz, mert „lavinát indíthat el”.

Szotyori Nagy Áron elfogadhatatlannak tartja, hogy 30 évvel az úgynevezett rendszerváltás és 20 esztendővel a visszaszolgáltatások megkezdése után, még mindig számos igény rendezetlen, egyre bonyolultabb, bürokratikusabb az eljárás, mind több papírt kérnek, mintha azt lesnék, hogy meghaljanak az örökösök, sőt az utóbbi időben olyan perekben is veszít, melyeket még 8-10 évvel ezelőtt simán megnyert volna. Meglátása szerint összehangolt akció zajlik, hogy lehetőleg minél kevesebb épületet, területet kelljen visszaszolgáltatni az egykori magyar tulajdonosoknak.