Sokat ünnepeltünk. Az óvodás sólymoktól a középiskolás diákokig mindenkit köteleztek a részvételre. A „hazafiasság nyelvén” szervezték, de – nemzetiségre való tekintet nélkül – egyformán szenvedtük végig. A kommunikációt a nyelvi durvaság, a fenyegetés jellemezte, az idomítás röviden pattogó mondatai.
Nehéz volt a Hadsereg Napjának okt. 25-i ünneplése, ahol időjárástól függetlenül, a szabvány sólyom-, illetve pionír- vagy a vászonból készült hazafias gárda-egyenruhában kellett a gyermekeknek részt venniük, őrt állni, koszorút elhelyezni, jelszót skandálni, egyezményes jelre tapsolni.
Az RKP megyei propagandaosztályán készült tervnek az iskolákra vonatkozó része tartalmazza a 26 „tömbből” álló (12 ezer tanulóra és a pedagógusokra tervezett) menet oszlopainak sorrendjét. A sepsiszentgyörgyi pionírok és haza sólymai felvonulásának koreográfia- és látványterve  – 1984. augusztus 23.:
I. Az adott jelre belép 100 trombitás és dobos, minden általános iskolából 16 pionír (8 lány, 8 fiú), három általános iskola egyesített kórusa.
II. 8 pionír fiú hozza Nicolae Ceau­șescu elvtárs portréját, 6 pionír lány követi őket a szalagokat tartva.
III. Elena Ceaușescu elvtársnő portréját hozza egy pionír fiú, mellette 6 lány, mögöttük három sorban 12 lány és 6 fiú.
IV. Jelszót hoz 2 fiú, mellette 4 lány, a szöveg: Éljen az RKP, élén főtitkárával, Nicolae Ceaușescu elvtárssal!
V. 2 fiú hozza a haza címerét, mellettük 4 lány, mögöttük 3 lány, 3 fiú.
VI. Az RKP címerét hozza 2 fiú, mellettük 4 lány, követi 3 fiú, 3 lány a nemzeti zászlóval, ugyanennyi a vörös zászlókkal.
VII. Jelszó: 40 év a társadalmi és nemzeti felszabadító, antifasiszta és antiimperialista forradalom győzelme óta. Hozza 2 fiú, 4 lány.
VIII. A pionírszervezet jelvényét hozza 2 fiú és 4 lány, mögöttük 3 lány és 3 fiú vörös zászlókkal.
IX. A megyei pionírszervezet zászlóját név szerint megnevezett 5 pionír hozza. Mögöttük a megyei pionírtanács bürójának tagjai.
X. A városi pionírszervezet zászlóját 5 pionír hozza.
XI. 8-as sorokban az osztagparancsnokok szabványegyenruhában.
XII. A Szervezeti élet tömbje: 16 sor, mindenikben 16 pionír, mindenik zászlóval: a trikolór és az egységzászlók. Grafikon a pio­nírszervezet megvalósításairól, hazafias munkavállalások táblája, idézetek a pionírfogadalomból, táblák a pionírok jogaival és kötelezettségeivel – mindezekből 6–6 darab –, az ezeket vivő pionírokat kíséri 26 tanuló, kezében virágzó almaággal. A Szeretett pártunk, neked köszönjük boldog gyermekkorunkat! jelszót 6 pionír hozza.
XIII. 12 sorból álló tömb, mindenik sorban 8 tanuló, kezükben léggömb és mák­virág (96 darab).
XIV. Tanulás – munka tömb: 48 zászlós (a haza és a párt zászlajával) négyszöget alkot. Középen hoznak egy 3 lapot tartalmazó könyvet, mindenik lapra egy-egy megemlékező szöveg a három fontos eseményről, úgymint: 40 éves a szabadság; az RKP XIII. kongresszusa; 35 éve alakult a pionírszervezet. A könyv két oldalánál 10–10 pionírból álló 8 darab csoportot kell alkotni, akik a pionírház köreinek munkáját szemléltetik (képekkel, jelszavakkal, táblákkal, alkotásaikkal). Ezek után jön 50 gyermek virágcsokrokkal, amelyeket a tribünön ülő elvtársaknak adnak át, eközben a kórus a Románia pionírjai kezdetű dalt énekli, a 8 említett csoport az általuk képviselt körökre jellemző mozdulatokat végez, mások forgatják a nagy könyv lapjait. Ezzel párhuzamosan a téren tartózkodó tanulók kiírják úgynevezett élő betűkkel, hogy 40, XIII, 35, a kórus elénekel még egy dalt, folytatódik egy szakasz verssel, még egy énekkel.
XV. A Tudományos körök tagjainak tömbje: 12 sor, mindenikben 8 gyermek, kezükben tankönyvek, pionírújságok, kémcsövek, kitömött madarak.
XVI. Sport – turizmus – vakáció tömb: 100 pionír és 36 sólyom vonul olyan felszereléssel, amely a vakáció kellemes, hasznos eltöltésére jellemző, például hátizsák, sátor, labdák, teniszütők, ugrókötelek, horgászbotok, lepkefogó háló, virág- és kalász-kosaracskák. Magnószalagról ének kíséri őket.
XVII. Nicolae Ceaușescu elvtárs portréját viszi 1 pionír és 6 sólyom.
XVIII. A Haza sólymai szervezet címerét viszi 2 pionír és 6 sólyom.
XIX. Pannó a Haza sólymai szervezet munkájáról, 6 pionírral.
XX. Napraforgómező tömb: 100 sólyom zöld ruhában, fején napraforgókalappal.
XXI. „A világ gyermekei békét akarnak” allegorikus szekér, rajta 50 gyermek különböző nemzeti viseletekben, a tribün elé érve felröppentenek 50 galambot. Az allegorikus szekér mellett 60 lány fehér ruhában, fejükön fehér koszorú, kezükben fehér szalag, amellyel menetelés közben gyakorlatokat végeznek.
XXII. 64 pionír nyolcas sorokban, kezükben táblák a Béke felirattal, galambbal és margarétával.
XXIII. A barátság tánca tömb: a pionírház 24 pár táncosa, mozdulataikkal az e tájon élő gyermekek barátságát jelképezve.
XXIV. 88 sólyom román és székely népviseletben, kezükben zászlócskák a RSR és PCR felirattal.
XXV. Pionírok és sólymok tömbje, iskolánként megadott számban: 400+450+60+150+200+500+25+15+15, kezükben Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő portréi, jelszavak, zászlók és virágok.
XXVI. Az ifjúság honvédelmi felkészítésének osztaga: 133 pionír légpuskával, 67 fiú anélkül, de honvédelmi felkészítő egyenruhában, 133-an kis milicistaöltözékben, 133 gyermek pionír-egyenruhában, 133 a kis szanitécek egyenruhájában.
Az ünnepi szónoklatokhoz készített „tapsrendben” pontosan megjelölték a szöveghelyeket, amelyek után tapsolni és kiabálni kell, a kiabálandó mondatokat, a taps és a lelkesedés hőfokát, időtartamát.
A városi vagy megyei pártbizottság, pio­nírtanács vagy KISZ-bizottság a naptári év bármely napján elrendelhette adott létszámú egyenruhás csoport, kórusok, népi együttesek, szavalók megjelenését valamely rendezvényen.
Az 1987-es felvonulás tervvázlata 5990 (5–11. osztályos) tanulóval számol a következő „tömbökhöz”: „Moment pionieresc” (pionírpillanat); „Cravata de pionieri” (pionírnyakkendő); Daciada „Fumul furnalului” (a kohó füstje); „Bradul” (fenyő); Minerul (bányász); „Piramidele” (piramisok); a sólymok és az elemisták számát és elrendezését külön terv tartalmazza.
A próbák június 22-én kezdődtek meg,  augusztus 10–14. között folytatódtak az iskolákban, 14-étől pedig a megyeközponti stadionban. Az iskolai bentlakásokat kiürítették, hogy fogadhassák az idegenből érkezetteket.
Gabra elvtárs
1984-től volt a megyei pártbizottság propagandatitkára, a tanfelügyelőség főellenőre, az ideológiai nevelés védőbástyája. Munkásságának emlékét egy szójátékkal megcsavart közmondás őrzi: Gabra strică treaba (a „graba strică trea­ba” nyomán, szó szerinti fordításban: a sietség elrontja a munkát; magyar megfelelője a „hamar munka ritkán jó” le­hetne).
Ilie Gabra általában sokat és hosszasan beszélt (1987. jan. 19-én például 53 percen át), megosztotta velünk a pártegyetemen tanultak tartalmát és szófordulatait, mint pl.: „robusztus szellemi légkör”, „a nevelés forradalmi romantikája”, „az iskola a legmélyebb munkatelep”, „az önelégültség kórokozója és fertőzése”, „az óvodai középszerűségből származó vállalati selejt”,  „plafonált káderek”, „olvasatlan tanügyiek”, „meginognak a katedrák”, „a katedra a szakmai kompetencia sejtje”, „álljunk a tudomány barikádján”, „a következetes forradalmiság fordulópontjai”, „a jó vezetés éjjel is üzemel”.
Tőle tudtuk meg, hogy a kapitalista országok befeketítik a mi hazánkat, de főként Magyarország, amelynek akadémiája „a revizionizmus megkésett apostola”, holott a magyar „az egyetlen nép, amelynek nincs születési bizonyítványa”. Ezek ellen ellenpropagandát kell indítani. „A tudat új forradalma” zajlik, „a tájékozatlanság áthatolhatatlan sötétjén” enyhít a központi pártsajtó megrendelése; a hazafiság egyenlő a himnusz és a történelem ismeretével;  egyetemi tanárokkal teszteltetni fogja a középiskolai tanárokat, hogy kiderüljenek a bajok gyökerei; a középszerűség a megyénket jellemző tünet: középszerűség a családban, középszerűség az iskolában, egyszóval „selejt”; hiányzik belőlünk az „offenzív szellem”; megmagyarázta a konzultáció és a meditáció közötti különbséget és a krumpliszedés lényegét: nem csak kiszedjük a krumplit, hanem „felszínre hozzuk a munka nevelő hatását” , „megcsodálhatjuk magunkat, hogy milyen szépek és okosak vagyunk, de ez politikai horizont nélkül mit sem ér”; azt is csak ő tudta, hogy a megyében 25 ezer gyermek jár vallásórára.
Minőségjavító utasításaiból: „vigyázzunk a színekre, a legbiztosabb, ha a zöldet nem használjuk”; évharmadonként kétszer, tehát egy tanévben hatszor kell egységesen tesztelni a tanulókat; ellenőrizzük éjszaka a bentlakásokat; a tanárok öltözékét is kell reggelente ellenőrizni;  harcoljunk a szekták ellen; egyetlen vasárnap se teljen el szervezett tevékenység nélkül; hozzunk létre tankönyvjavító szakköröket; ne bízzunk a szaktanárokban; ellenőrizzük az igazgatók jegyzetfüzetét is stb.
1986-ban heteken át „tanulmányozta” a készülő magyar szakterem anyagát, amely csak az ő engedélyével kerülhetett nyomdába, majd az iskolákba; 1987-ben ellenőrizte a megyei szintű magyar nyelvi vetélkedő anyagát, a magyar szakos tanfelügyelő munkaprogramját és feladatait, elvette tőle addigi körzetének egy részét (a municípiumi iskolákat), helyette Boboceát (Bodzavidék) és Kovászna környékét jelölte ki.
1986 májusában nagy „meglepetést” készített elő számunkra: bármilyen előzetes tájékoztatás és magyarázat nélkül egy szombat délután autóbuszba tuszkoltatott bennünket és elszállíttatott Málnásra – egy  vacsorára: „Ugye, jól megijedtek?”
A megcsúfolt alma mater
Az 1980-as évek diktatúrája egyenruhába öltöztette az iskolákat: ugyanazok a jelszavak a folyosókon, ugyanaz a portré a tantermekben, szaktermekben, műhelyekben, a falakon azonos propaganda, szabvány faliújságok, sajátos rendeltetésű sarkok. A vizuális propagandával annyira megterhelték az iskolákat, hogy vala­mennyi elváráshoz nem is jutott volna falfelület. Így születtek meg az úgynevezett „kétarcú pannók”: egyik oldalán egy gyermekbarát, iskolába illő faliújság, a másik oldalán egy politikai jelszó vagy idézet Ceauşescu valamelyik beszédéből – ha olyan ellenőr érkezett, csak meg kellett fordítani.
Az ellenőrzések értelmetlensége és erőszakossága, az erőltetett ideológia képmutatása káros folyamatot indított el: olyan feladatok elhanyagolását, amelyeket azelőtt ellenőrzés nélkül végeztek el, mert természetes szakmai vagy hivatali kötelességnek tekintették. A formalizmus, a közöny és a felelőtlenség átjárta az iskolai munka minden területét.
A gyermekek általános ismeret- és kész­ségszintje aggasztóan alacsonyra süllyedt, nőtt a betűkihagyó, -tévesztő felső tagozatosok száma. Általánossá vált a diktálás, a lecke-visszamondatás, ezzel együtt a kérdezés, az önálló véleményalkotás képességének elsorvadása – mintha gyermekből, felnőttből egyaránt kihalt volna a természetes kíváncsiság. A másként gondolkodók elvonultak a nyilvánosságtól, az értelmes tudás láthatatlanná vált.
Sok iskola külső megjelenésében is leromlott, lerítt róluk a fásult nemtörődömség: lehullott vakolat, törött ablakszemek, mocskos névtábla, megrongált bútorzat, hervadt virágok. Marx és Engels hatalmas berámázott képeit és egyéb szemetet őrző  poros szekrények, lelakatolt, zárt szekrényekben pedig használható gyermekirodalmat is tartalmazó könyvhalmaz. A gyermekek tanfelszerelése egy-egy papírkupac: széthulló lapú könyvek, rendetlen, mocskos és javítatlan füzetek.
Elhanyagolták a fontos, de nem ellenőrzött iskolai dokumentumok vezetését: az anyakönyvekből alapvető adatok hiányoztak, sok volt bennük a javítgatás, egész osztályok maradtak ki a nyilvántartásból.
Abban is hasonlítottak az iskolák, hogy hiányzott belőlük a derű, a bizalom és a játékosság – az élet.

(folytatjuk)