Amíg ugyanis a lakosság a napról napra szövevényesebb ügy fejleményeit lesi, megfeledkezik a már hetek óta ígérgetett költségvetés-kiigazításról, ami most kezd formát ölteni, és nem sok jóval biztat. Mindjárt az megdöbbentő, hogy a sokat hangoztatott gazdasági bővülés dacára a kiegészítés lefaragás lesz, azaz nem több, hanem kevesebb pénz áll majd rendelkezésre a második fél évre; az első hat (pontosabban, a költségvetés elfogadásától számított három és fél) hónap után ugyanis az egész évre tervezett hiánynak már mintegy 70 százalékánál tartunk, és még nem tudjuk, hogy a szeptemberi nyugdíjemeléseket mikor számolták bele a kiadásokba.

Az államháztartás hiánya persze nem különösebben aggasztja az embert, az életszínvonal azonban annál inkább. És ez nem nagyon javul, Románia sehogy sem tud felzárkózni a fejlettebb országokhoz. A szegények aránya nem csökken, gyarapodás csak a vagyonosabbakon látszik. Az egészségügyi ellátás egyre kiszámíthatatlanabb – hol ez hiányzik, hol az nem működik. Az iskolák egyre kevésbé készítik fel a fiatalokat az életre, az oktatási reform az utóbbi években a vakációk és a vizsgaidőszakok mozgatására korlátozódott. Naponta öt emberéletet követelnek a közlekedési viszonyok – egész Európában itt van a legtöbb halálos baleset. A pénzügyminisztérium most ismét azoktól a tárcáktól von el pénzt, ahol a legnagyobb a szükség. Az indoklás minden esetben ugyanaz: nem használták fel a rendelkezésükre bocsátott alapokat. Azaz nem hívták le az uniós támogatást valamilyen kórházi beruházásra, nem vettek táblagépeket a diákoknak, illetve nem építettek elég autópályát. Hát miért nem? Ezt nem firtatják.

Óriásiak a lemaradások, de számonkérés nincs, mintha rendben lenne, hogy három létfontosságú, de folyamatosan elhanyagolt minisztérium alkalmazottjait olyan színvonalú munkáért fizetjük, mint amilyenért a belügyben most fejek hullanak. Egyébként onnan is ellentmondásos hírek jönnek: hol az, hogy kevés a rendőr, hol az, hogy nem lesznek új alkalmazások. A korai nyugdíjazás megszüntetése megoldás lenne, de ez valahogy nem jut eszükbe a döntéshozóknak, ahogy a speciális nyugdíjak eltörlése sem. A magas nyugdíjak megadóztatása azonban igen, noha ezek között vannak a befizetésekkel arányos, tehát megszolgált járandóságok is. És van még visszásság: egy érvvel sem támasztották alá a titkosszolgálatok iránti bőkezűséget, illetve azt, hogy miért épp a caracali leányrablásban leszereplő speciális távközlési szolgálattól vesznek el.

Mindebből a zavarosból az látszik nagyon világosan, hogy a hatalmon levők semmin nem kívánnak változtatni. A hangzatos ígéretek és látványos szigor füstje mögött megy tovább minden a régi kerékvágásban...