A hangzatos nevű Romániai Felsőoktatás Minőségbiztosítási Hatósága (ARACIS) azért mérsékelné a beiskolázási számokat – a jelenlegi 200 diákról 120-ra! –, mert szerintük nincs elegendő magyar egyetemi oktató. Mindez egy akkreditációs eljárás leple alatt történik, a magyar egyetemi tanárok cáfolják a hatóság állítását, sőt, a magyar rektorhelyettes fellebbezést ígér. Mi több, a kisebbségi oktatásért felelős minisztériumi illetékesek is közölték, elfogadhatatlannak tartják, hogy csökkentsék a marosvásárhelyi magyar orvosképzésben résztvevők számát.

Irgalmatlanul folytatódik tehát az ármánykodás a magyar nyelvű képzés ellen. A jelenlegi helyzetről nemrég Tusványoson is beszámoltak a tanintézmény professzorai, s bizony, nézeteikkel lehangoló szembesülni. És bár viszonylag gyakoriak a MOGYE sorsával kapcsolatos, jónak rendszerint nem nevezhető hírek, azok csak részletekben utalnak arra a módszeres és következetes tervre, mely az egyetem egykor legendás magyar karának teljes felszámolását célozza, bármi áron.

Az elsorvasztás azonban nem csupán a magyar karra nézve aggasztó. A szabadegyetemen elhangzottak szerint olyan folyamatról van szó, amely csak felső, azaz politikai támogatással véghezvihető, a végeredmény pedig az oktatás és szakmai munka minőségének romlása. Szakmai szempontból egy süllyedő hajóvá vált az egyetem, a román tagozat fantasztikus züllésen ment keresztül és magával húzta a magyart is – összegeztek. Efféle megállapítás ritkán olvasható, miként a nemzetközi rangsorolásokkal sem nagyon büszkélkednek, hiszen egy ilyen összesítés szerint a marosvásárhelyi intézet világviszonylatban az 5400. helyen áll, ám ha a kutatást is figyelembe veszik, akkor már csak a 9400. a sorban, miközben a kolozsvári orvosi egyetem az előkelőbb 1800. helyet foglalja el. Ám ennél is beszédesebb, hogy a Petru Maior-tanintézettel való egyesítés révén a MOGYE egy negyedik világbeli egyetem szintjére süllyedt, melyet malajziaiak és ugandaiak is megelőznek.

Tovább fokozni e romlást bűn. A romlásnak aligha örülnek a román nyelvű diákok s a magukra még adó román ajkú oktatók, hiszen mindez középtávon is katasztrofális következménnyel jár, hosszabb távon pedig a tanintézmény végét jelenti. Ezt elkerülendő, románok és magyarok akár összefogva is meghúzhatnák a vészféket, hiszen még mindig számosan lehetnek, akiknek elfogadhatatlan a züllés, illetve az az aknamunka, amellyel kivégeznek egy jó hírű egyetemet. Mi több, eme aljas mesterkedés akár szervezett bűnözéshez is hasonlítható, melynek felszámolására most lehetőség nyílik. Elindult egy hullám, arra talán a marosvásárhelyiek is megpróbálhatnának felkapaszkodni.