A Hagyományok Háza Mikházán rendezi első szabadegyetemét augusztus második hétvégéjén. A kezdeményezésről és a programról Kelemen Lászlóval, az intézmény főigazgatójával készítettünk rövid interjút.
– A mikházi szabadegyetem egy új fejezetet nyit a Hagyományok Háza külhoni munkájában?
– A szabadegyetem egy klasszikus lehetőség arra, hogy amit valaki jól ismer, azt a tudását megossza másokkal. Nem kötődik iskolai végzettséghez és hosszú kurzusokhoz, akár egy hétvégén is megrendezhető eseményt jelent. Ennek jegyében állítottuk össze az első mikházi szabadegyetem programját. Az előadók listáját nézve bátran ajánlhatom, hogy augusztus második hétvégéjén megéri felkeresni a Felső-Nyárád menti települést.
– Mennyire szimbolikus a helyválasztás?
– Teljes mértékben, mivel Mikháza a Marosvásárhely környéki oktatás bölcsője. Ott alapították az első iskolát, s idén ünnepeljük a ferences kolostor rendházfőnöke, Kájoni János születésének 390. évfordulóját. A kicsi falunak továbbá olyan neves szülöttei is voltak, mint az újságíró Kacsó Sándor és a nótaénekes-humorista Széllyes Sándor. A hétvége jelentőségét emeli ki, hogy a szabadegyetemet vasárnap a ferences templomban misével zárjuk, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes mutat be.
– Kiket várnak a jeles eseményre?
– A vendégek köre igen széles: várjuk annak a tíz civil szervezetnek a képviselőit, akik stratégiai partnerként dolgoznak velünk Nagyváradtól Csíkszeredáig. Számunkra ők azt a belső kört jelentik, amely eljön a rendezvényre, előadásokkal gazdagítja a programot, s az esetleges vitákban is aktívan vesz részt. A második csoportba azok a szakemberek tartoznak, akik ugyan nem stratégiai partnereink, de az elhangzó témák jól ismerői, és mi kíváncsiak vagyunk tapasztalataikra. A harmadik réteg pedig az a hagyományokat szerető közönség, amelyre jelentős számban számítunk Mikházán az előadásokon és az esti koncerteken.
– A programok összeállításánál mennyire gondoltak a fiatalokra?
– A programsorozattal inkább a középgeneráció tagjait kívánjuk megszólítani, akik élettapasztalatuk nyomán már tisztában vannak a hagyományőrzés fontosságával, és benne vannak annak a „sűrűjében”. Természetesen a fiatalokkal is számolunk, s az esti rendezvényeink különösen vonzóak lehetnek számukra.
– A kétnapos programnak mi a vezérmotívuma?
– A közösség, az együttlét örömét emelném ki. Azok, akik egy életre elkötelezték magukat a hagyományos népi kultúra ápolására, most együtt tölthetnek majdnem három napot. Remélem, hogy a tudásgyarapodáson és tapasztalatcserén túl tényleg közösségként tudjuk megélni ezt a szép hétvégét.
– Az „első” sorszámnév arra utal, hogy a szabadegyetemnek tervezik a folytatását?
– Nagyon remélem, hogy igen. Ezért is hirdetjük így, mert számolunk a folytatással. A helyszín természetesen nincs kőbe vésve, de lehet, hogy Mikházán teremtünk hagyományt. Most a rendezvényre koncentrálunk, a jövőről a szabadegyetem fogadtatása nyomán döntünk.
Csermák Zoltán
