Matematikus végzettségű, kultúráért felelős miniszterből lett ideiglenes tárcavezető mondja meg a tutit a következő hetekben, ha nem is saját kezdeményezésre, hanem felsőbb utasításra, de mindenképpen övé a rábólintás. Daniel Breaz megsürgetheti a rettenetes késésben lévő tankönyvkiadást, de varázsolni ő sem tud, így már bizonyos, hogy a magyar tankönyvek jó része nem lesz az iskolapadon a tanév első napján, az új tanterv szerint születendő, hetedikeseknek járók is késnek, marad tehát a tanárok találékonysága, hogy miből és mit tanítanak. Az ingázást tovább nehezíti, hogy egy júniusi sürgősségi kormányrendelettel kivették a vidéki autóbuszjáratok befolyásolását a megyei önkormányzatok hatásköréből, és lehetővé vált a piaci alapú szerződéskötés, ami nem szolgálja a kis települések bekötését a községek és a közeli városok vérkeringésébe. Nem kizárt, hogy ezzel még tovább növekszik az iskolaelhagyás, vagy marad a stoppolás, ami az utóbbi hetekben a caracali kiskorú lány meggyilkolása okán került az érdeklődés középpontjába országszerte, Ecaterina Andronescu oktatási miniszter pedig menesztésével fizetett azért, mert kijelentette, Alexandrának nem kellett volna alkalmival utaznia. Utóbb a tanügyben már megszokott tűzoltómódszert javasolta: ősztől tanítsák a diákokat arra, hogyan előzzék meg és védjék ki az erőszakos cselekedeteket.

Nagy csapás éri az oktatás költségvetését is: több mint egymilliárd lejjel csökkentik – miközben a Román Hírszerző Szolgálat közel 400 millió lejjel kap többet a jelenleginél –, ami a megkezdett beruházások megállítását, a tervezett fejlesztések elnapolását jelentheti egy olyan ágazatban, ahol a kétszer ekkora büdzsének is helye lenne. Például: míg az uniós országokban évek, évtizedek óta akadálymentesen működik az ingyenes diákétkeztetés, nálunk a vezetékes víz, az épületen belüli illemhely is gond több száz iskolában, az ingatlanok egy része pedig egyenesen veszélyes, bármikor beomolhat a tető, amit az érintett településeken gyakran azzal védenek ki, hogy esős időszakban néhány napos szünetet rendelnek el. Mindez csak egy része a hiányosságoknak a jövő nemzedéket nevelő, oktató rendszer háza táján, hisz folyamatosan változnak a jogszabályok, az érvényben lévő oktatási törvényt politikai döntések alapján alkalmazzák, a kisebbségi és főként a magyar oktatás működését akadályozzák, néhol a felszámolására törekvő rendelkezésekkel lehetetlenítik el, aminek egyik legfájóbb példája a MOGYE, a marosvásárhelyi magyar orvosképzés helyzete. Láthatjuk tehát, hogy egy cseppet sem lépünk előbbre, ráadásul a vizsgázó diákok és pedagógusok is újból halomra buktak, egyik-másik megmérettetésen még a korábbi éveknél is gyengébben teljesítettek.

Tudjuk, hogy szeptemberig csoda nem fog történni, de az igencsak üdvös lenne, ha további agyament rendelkezésekkel nem rontanák tovább a helyzetet.