Az ötletgazda Jankó Erna helybeli tanítónő, programvezető volt, akinek a névadásra vonatkozó javaslatát Rancz-Gyárfás Elemér központi iskolaigazgató, Balogh Tibor polgármester, Kelemen Attila falufelelős és az iskola munkaközössége is felkarolta. A szombati iskolakeresztelőn Kovács Ferenc leszármazottjai is jelen voltak.

Az ünnepséget Balogh Tibor, Kézdiszentlélek község polgármestere nyitotta meg, és köszöntötte a névadó leszármazottjait, a meghívottakat, az egyházi méltóságokat, a szülőket, tanulókat és pedagógusokat. Az elöljáró párhuzamot vont a vértanú Szent Lőrinc és a kántortanító Kovács Ferenc életútja között, az utóbbi azzal emelkedett ki kortársai közül, hogy segítette népét a jó tettek keresésében és a faluközösség formálásában. „Becsüljük meg értékeinket, legyen az épített örökség vagy akár szellemi, és minderre alapozva ne feledjük identitásunkat, gyökereinket, hogy majd az utánunk következő nemzedékeknek még gazdagabb kincset adhassunk át, amelyre ők is büszkék lehessenek” – hangsúlyozta beszéde végén az elöljáró.

Rancz-Gyárfás Elemér, az Apor István-iskola igazgatója azt emelte ki, hogy mától a kézdikővári nem egy a sok iskola közül, hanem a Kovács Ferenc-iskola, neve van, ami megkülönbözteti minden más iskolától. „A mai világunkban még nagyobb szükségünk van hiteles példaképekre, mint bármikor a történelem során” – hangsúlyozta. Az igazgató a csökkenő gyermeklétszámra is felhívta a figyelmet, ami folyamatosan fenyegeti a tanoda létét. Mint megjegyezte, munkája során azt tapasztalta: a mai tanárok számára is fontos egy hiteles személy, akit példaképként mutathatnak fel, és fontos a gyerekek számára is, hogy megismerjék szülőföldjük, szülőfalujuk kiváló szülötteit, azok pályafutását, ami ösztönzőleg hathat a fejlődésükre.

Jankó Erna tanítónő a névadó életútját ismertette. Kovács Ferenc 1855-ben született és 1906-ban halt meg. Tanítói családból származott, édesapja Kovács József, édesanyja Dónát Katalin. Édesapja maga is kántortanító volt, 1846-tól 1855-ig látta el a kántori teendőket az iskolatörténet kezdetekor, majd az egyház költségén épített új községi iskola kötelékeiben is tevékenykedett 1871-től. Kovács Ferenc nyolcgyermekes családból származott, két fiú- és öt lánytestvére volt. Sokgyermekes családban élve hamar megtapasztalta a segítőkészség, egymásrautaltság és önfeláldozás hatalmas erejét, és édesapja példáját követve József testvérével együtt tanítónak készült. Nehéz körülmények között éltek, de segítőkész, szeretetteljes légkör hatotta át a mindennapokat. Felesége Anna volt, akitől két fia született, László és Gerő, mindkettőt tanítói pályára indította, hisz saját és édesapja példáját tartva szem előtt úgy vélte, hogy nevelés és közművelés nélkül nincs társadalmi előrejutás. Az egész család Kézdikőváron lakott, itt található a síremlékük is, Kovács József, Kovács Ferenc és Kovács László is itt nyugszik. „Legyünk méltóak mindazon értékekhez, amelyeket képvisel, és örvendjünk, hogy iskolánk névadója egy olyan család leszármazottja, amely nemzedékek hosszú során tanítókat adott e közösségnek” – mondotta ismertetője végén Jankó Erna tanítónő, majd felkérte a 92. életévébe lépett Csulak Judit Márta ny. tanítónőt, Kovács Ferenc unokáját, hogy szóljon az egybegyűltekhez. Az unoka megható hangon mondott köszönetet azért, hogy az iskola a nagytatája nevét vette fel. Végezetül Varga Erzsébet, az iskola egykori matematikatanára a faluközösség nevében köszönte meg, hogy egy régóta dédelgetett álom valóra vált, az iskola kilépett a névtelenségből.

Az iskola új névtábláját Balogh Tibor polgármester és Rancz-Gyárfás Elemér iskolaigazgató leplezte le, Tamás József segédpüspök kért áldást az iskolára, megszentelte a táblát és az épület helyiségeit. A szervezők nevében Jankó Erna mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy e szép ünnepségre sor kerülhessen. Az eseményt az alkalomhoz illő versek és énekszámok tették ünnepélyesebbé. Délután a helybeli óvodások és iskolások adták elő műsorukat, majd a Perkő Néptáncegyüttes lépett fel.