Ambrus István Ábel atya beszélt a rózsafüzér történetéről, amely Szent Domonkos nevéhez fűződik, az ő követői alakították meg az első Rózsafüzér Társulatot. Arra buzdította a jelenlevőket, hogy Máriával együtt kövessük Jézust. Teréz anyától tanulta, hogy a rózsafüzér mindig a kezében legyen, amikor útra kel, azóta a távolságokat tized rózsafüzérekben méri. Akármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, az Úr mindig velünk van. Aki imával kezdi a napot, az nem fárad bele, nem panaszkodik és el tudja végezni a munkáját. Figyelmünkbe ajánlotta a Szűzanya kéréseit Medjugorjéban: imádság, böjt (szerdán és pénteken), szentmisehallgatás, Szentírás-olvasás. Kérte: merjük a mindennapi problémáinkat Isten és a Szűzanya elé vinni.

Regina nővér kifejezte háláját a jó Isten és a Szűzanya felé, mert mindenki megtapasztalta a kis mennyországot Medjugorjéban: sok csoda, gyógyulás és szabadulás történt. Hazafelé jövet az autóbuszon mindenki személyesen számolt be erről. Sok szeretetet tapasztalt. Hat kispap is velük volt. Regina nővér kezdeményezésére alakult Sepsiszentgyörgyön a Medjugorjei Imacsoport, tagjai megtapasztalták már a zarándoklat kegyelmeit és folytatásra vágytak. Minden hónap első csütörtökén az esti szentmise után szentségimádást tartanak, rózsafüzért imádkoznak, és meghívnak egy vendég lelkészt, aki magyarázza a Szentírást. Október 3-án Böjte Csaba ferences testvér lesz a vendégük.

Kónya Rozália vállalkozó ötödik éve vállalja a szervezés nehézségeit, hogy mások is részesülhessenek a medjugorjei élményből: „Ez a zarándoklat nem az én érdemem, mivel nagyon sokan segítenek benne. Én úgy mondanám, hogy a jó Isten puzzle-ként rakott össze bennünket, sok segítség jön a csoporttagoktól. Elsősorban hálás vagyok a jó Istennek, hogy a sokévnyi ima meghozta a gyümölcsét, és a férjem is részt vett a fesztiválon. Nekem Medjugorje a lelkem otthona, nagyon sok kegyelmet, szeretetet, békét kapok ott. Csodálatos emberekkel vagyok körülvéve. Idegenként indulunk, és egy nagy családként térünk haza. A csoportunk életében a csodák, a gyógyulások erősítettek meg abban, hogy útnak induljunk évről évre. A legnagyobb élményem az, amikor látom az emberekben a változást, a visszajelzéseket. Akkor azt mondom minden nehézség ellenére, hogy megérte. Én hiszem, hogy aki nyitott szívvel elmegy Medjugorjéba, a tanúságtételek, a szentmisék, a szentségimádások által választ kap kérdéseire... Megszületnek a csodák az életünkben. Aki kinyitja a szívét, annál Isten munkálkodik, és a javára válik.”

Kalányos Ottó kispap másodjára járt a zarándokhelyen. Hiszi, hogy a jó Isten embereken keresztül működik, ezt most nagyon megtapasztalta. Számára áldott időszak volt. Megértette, hogy Isten tisztaságot vár el papjaitól. A láng a szívünkben csak az imádság által tud égni.

Simon Sándor kispap úgy élte meg az utat, akár egy hetes lelkigyakorlatot. Minden napnak megvolt az ajándéka. Nagy élmény volt, amikor a feltámadt Jézus szobránál látta a csodát, az öt könnycseppet legördülni a szoborról.

Gergely József kispap Csíkszentmártonból érkezett, a jó gyónás felszabadító és megbocsátó erejéről tett tanúságot.

Ceara Dori egyetemista: „Számomra Medjugorje olyan, mint egy bepillantás a Mennyek országába: a kegyelmek, lelki meghívások, viszont kétségtelenül a próbatételek helye is. Ez jelzi, hogy még nem érkeztem haza, hanem az Úr további földi sétára hív engem. Ez az út pedig nem könnyű, azonban a Mladifest egy olyan lelki dobbantó, amely kivételesen közel repít Istenhez és Szűz Máriához. Nekem rengeteg felismerésben és szabadulásban volt részem. Megkaptam a kegyelmet, hogy amióta megtértem, először tudtam megtagadni önmagam, és a saját akaratomat, terveimet félretéve a Lélek sugallatára hallgattam, anélkül, hogy tudtam volna, miért kell másképp történjenek a dolgok.”

A lelki élmények mellett lehetőség adódott a Kravica-vízesésnél megfürödni, és hazafelé jövet megálltak egy napra a horvát tengerpartnál frissülni.