A románok többnyire nem ismerik, illetve igen ritkán szedik, általában mérgezőnek tartják. Ezért fordulhatott elő velem terepmunkám során, hogy a Szilágyságból Bihar felé tartva, Élesd környékén, Margitta irányában a következőt mondták nekem többen a kiránduló, piknikelő emberek közül: „Vai de capul lui, nu ştie săracu ce face, da-s bolunzi, otrăvitoare!” Azaz: nem tudja szegény feje, mit csinál, hisz azok bolondgombák, mérgezőek!

Mindezt húzza alá az is, hogy Torockó vidékén régebbi, de nem régi neve: kígyókalapja, román hatásra. Újabban őzlábnak mondják és eszik.

A magyarság közismert gombájának tekinthető az utóbbi időben egyre több helyen. Persze az ismertségi fok vidékenként jelentősen különbözik a Kárpát-medencében. Periferiálisnak számít néhány tájegységünkben (a Mezőségen például), de ott is egyre népszerűbb, s nemsokára centrálisnak számíthatjuk.

Állítólag segíthet az őzláb másféle gomba megtalálásában is. Vas megyei adatunk, „receptünk” is van arra, hogyan lehet vargányát találni: Balogunyomi társamtól hallottam, hogy ha eltört őzlábat látsz, elmész a törés irányába, s 5–10 méteren belül biztos lesz vargánya. (R. S., Szombathely)

Ismertsége, kedveltsége abból is látszik, hogy különféle névvel illetik a fiatalabb s az idősebb példányt. Így ismert dobverő elnevezése a fiatal, még ki nem nyílt nagy őzlábnak.

Íme rövid leírása a nagy őzlábgombának: 10–30 cm átmérőjű kalapja fiatalon dobverő alakú, majd kiterül; barna, szálas pikkelyekkel díszített, közepe púpos. Tönkje 15–30 cm hosszú, a kalapból csuklósan kifordítható; gyűrűje elmozdítható. Májustól novemberig lomb- és fenyőerdőben s réten növő, gyakori ehető faj.

Zsigmond Győző