A tartományi rangú város vezetője a Bernauer Strassén lévő központi emlékhelyen koszorúzott, miután ökumenikus imádságot tartottak az emlékhely szomszédságában álló Megbékélés kápolnában, amely az egykori határsávban – a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban – épült a Megbékélés-templom helyén, amelyet a keletnémet határrendőrség 1985-ben felrobbantott.

A szociáldemokrata politikus aláhúzta, hogy a fal áldozatai miatt átélt gyász és a fal ledöntése által kiváltott öröm összetartozik, egyazon közös emlékezet része. Berlin mint „a szabadság városa” azt üzeni a világnak, hogy a szabadság iránti vágyat nem lehet elnyomni falakkal, de meg is kell küzdeni a szabadságért. Hangsúlyozta: augusztus 13. arra figyelmeztet, hogy a szabadság elveszhet, méghozzá – amint a berliniek 58 évvel ezelőtt érezték – beláthatatlanul hosszú időre. Ezért „meg kell becsülni a szabadság értékét, és tudatosítani kell, hogy a szabadságot, a demokráciát és a jogállamot meg kell védeni” – fogalmazott Berlin kormányzó polgármestere.

A határőrizeti rendszert az NDK-ból az NSZK-ba és így Nyugat-Berlinbe is irányuló menekülthullám miatt építették fel. A két Németország megalapításától, 1949-től a fal felépítéséig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán. A fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert szökés közben fogtak el, és – a fal történetét kutató közalapítvány (Stiftung Berliner Mauer) adatai szerint – 138-an életüket vesztették. Az áldozatok többségét a keletnémet határrendőrök lőtték le, mások vízbe fúltak, többen a sikertelen szökés után a börtönben követtek el öngyilkosságot.