Farcádi Botond
Ha a közösség összefog, semmi sem lehetetlen – a közhelyszámba menő kijelentés igazságértékét most éppen a Hans Hedrich környezetvédelmi aktivista és a fogarasi Neuer Weg Egyesület javára indított gyűjtés példázza, amely a vártnál is nagyobb sikerrel zárult.
Persze, az örök kétkedők joggal jegyezhetnék meg: ugyan, miféle közösség az, amely pár nap alatt nem tud 4800 eurót összegyűjteni, elvégre nem olyan nagy összegről van szó. Meg aztán ez a minimum, amivel úgymond tartoznak a háromszékiek, székelyföldiek, erdélyiek az aktivistának, aki nem csak az itteni erdők védelmében szállt síkra fölöttébb eltökélten, de a közösségi médiában, blogján közzétett állásfoglalásaiban, írásaiban mindig kiállt a kisebbségben élő nemzeti közösségek jogaiért, e témában született román nyelvű cikkeiben mindig rávilágított a bukaresti államhatalom által a magyarokkal szemben alkalmazott kettős mércére is. A mostani adománygyűjtést éppen ezért érdemes az összegtől elvonatkoztatva tágabb összefüggéseiben is értelmezni.
Kétségkívül benne van a történetben a bibliai Dávid és Góliát küzdelmének motívuma, hiszen a környezetünkért aggódó és cselekvő civilek ereje sem anyagi források, sem befolyás tekintetében nem mérhető össze az osztrák Holzindustrie Schweighofer lehetőségeivel, ilyen értelemben tehát már az is győzelem, ha az óriás nem tudja eltaposni, megsemmisíteni a vele Dávidként szembeszegülőket. Azt pedig akár reményt keltőnek is nevezhetnénk, hogy ilyen gyorsan ennyi embert megmozgatott az adománygyűjtés, hiszen akár azt is jelentheti, hogy egyre többen vannak azok, akiknek nem közömbös a bennünket körülölelő élettér minősége, környezetünk fenntarthatósága, erdeink védelme, a levegő tisztasága. Fontos lehet ez annak tükrében is, hogy a következő évtizedekben alighanem éppen környezetünk védelme lesz legfontosabb küzdelmünk.
Legalább ennyire lényeges Hans Hedrich és az osztrák nagyvállalat történetében a szolidaritás is – az, hogy nem hagyja magára a közösség azt, aki következetes kiállása után bajba kerül. Erőt meríthet tehát ebből a kis történetből mindenki, aki közéleti szerepet vállalt: ha néha reménytelennek tűnik is a küzdelem, a bátorságnak megvan a jutalma, ha baj van, képes összezárni a közösség, ha pedig létrejön az összefogás, annak általában az eredménye is megvan.
Érdemes ezért az apróbb, látszólag kevésbé jelentős történetek, sikerek kapcsán is újra és újra felidéznünk eme tanulságokat: Góliátot igenis, le lehet győzni, egymásért kiállva pedig erőnk is meghatványozódik.
