A 30 évvel ezelőtti események elemzésére, megértésére nem történt kísérlet Németországban és az Európai Unióban sem – így értékelte a páneurópai piknik óta eltelt időszakot Schmidt Mária történész a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság adásában. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint ennek egyik oka, hogy a németek nem tudnak mit kezdeni a német egységgel.
A Fertő-tó melletti Sopronpusztán, a magyar–osztrák határ közvetlen szomszédságában 1989. augusztus 19-én ideiglenesen megnyitották a határt, így több száz Magyarországra menekült keletnémet állampolgárnak sikerült átjutnia Ausztriába.
Az esemény előzményeit felvázolva Schmidt Mária elmondta, hogy a páneurópai piknik ötletét először 1989 júniusában a Páneurópai Unió elnöke, Habsburg Ottó vetette fel. Az ötletet támogatta és felkarolta a Magyar Demokrata Fórum (MDF) helyi vezetősége Mészáros Ferenc és Filep Mária vezetésével.
Az eseményt értékelve Schmidt Mária elmondta, hogy nagyon kiélezett volt a helyzet, és világos volt, hogy változás fog következni. Nem lehetett tudni azonban, hogy ez milyen áron fog megtörténni, hogy erőszakba torkollnak-e az események – emelte ki, hozzátéve, hogy a döntési helyzetben lévők körében szorongás volt.
Arra a kérdésre, hogy 1989 nyarán Németországban hogyan vélekedtek a helyzetről, a Terror Háza Múzeum igazgatója elmondta, hogy a németek is nagy izgalommal követték az eseményeket. Az NSZK élén álló Helmuth Kohl kancellár, aki maga is történész volt és kiváló politikus, felmérte az események jelentőségét. A keletnémetek is ezt tették, hiszen az államuk stabilitása, a rendszer fennmaradása vált kétségessé – tette hozzá. Az 1980-as években elkezdődő folyamatok, amelyek Mihail Gorbacsov pártfőtitkár kinevezését követően felerősödtek, elbizonytalanították a pártállami vezetőket. A történész elmondta, hogy azért nem került sor erőszakos beavatkozásra, mert a pártvezetők érezték, hogy az embereket már nem lehet a régi eszközökkel csendre inteni, másrészt már nem volt mögöttük a Szovjetunió. „A Szovjetunió akkorra már többször kinyilvánította, hogy a Brezsnyev-doktrína nincs érvényben és nem fognak beavatkozni, így a Sinatra-dalhoz hasonlóan az oroszok válasza az volt, hogy mindenki mehet a saját útján” – fogalmazott.
„A magyarok egységesen úgy érezték, hogy ez egy olyan történelmi pillanat, amikor egy gesztussal az egész szovjet rendszer megdöntéséhez hozzá tudnak járulni” – húzta alá Schmidt Mária. Ezt megtették a politikai vezetés mellett a civil mozgalmak, és a karhatalom is az utasításoknak megfelelően viselkedett.
