— Ön az RMDSZ színeiben indult helyi önkormányzati képviselőnek, és az a tizenegy tagú tanács választotta meg, melyben hatan az RMDSZ, hárman az MPP és ketten a Demokrata-Liberális Párt tagjai. Kérem, mutatkozzék be.
— Négy éve a helyi tanács tagja vagyok, így ismertem-ismerem ennek az ikertelepülésnek a gondjait.
Ikernek mondom, mert hozzánk tartozik a román nemzetiségűek lakta Kökösbácstelek is. Harmincegy éves vagyok, Kökös szülötte. Itt jártam iskolába, a Mikes Kelemen Főgimnáziumban érettségiztem, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetemen szereztem történészdiplomát. Egyéves gyakorlat után a budapesti Közép-európai Egyetemen, szülőfalumban és a sepsiszentgyörgyi művészeti líceumban tanítottam. Mondhatni, új számomra a közigazgatás, de hamar meg lehet tanulni. Segítenek a régebbi kollégák, szorosan együttműködünk Sánta Gyula tapasztalt polgármesterrel. Közösen könnyebb. Néhány órám még lesz a líceumban, mert szeretem a szakmámat és a pedagógusi hivatást.
— Mi a jelenlegi feladatköre?
— A mindennapi feladatok megoldása, főleg az új kihívások, a községgazdálkodás napi gondjai. Szívügyem a községszépítés, várom, annyira alakuljon az úthálózat véglegesítése, hogy zöldövezeteket tervezhessünk, erre ugyanis pályázati pénzalapokra van kilátás. De néhol önerőből próbálunk parkosítani, más, soron lévő feladatokat elvégezni.
— Szeméttelep, környezetvédelem gondja szokott lenni az alpolgármestereknek.
— Nálunk már rég, hogy a sepsiszentgyörgyi Tega Rt. szedi össze rendszeresen a szemetet. Nem mondhatnám, hogy különösebb gond ez. Lassan kimarad az a régi rossz szokás, hogy a mezei utak mentén lerakják a háztartási hulladékot. Javul a cívis magatartás minálunk. Jelentik a faluból, ha valahol valami nem a kellő módon történik. A mezei utak állapota azonban gondot okoz. Újra gyaluztatnunk kell, s ügyelnünk, hogy közvetlenül eső után ne törjék össze nehéz járművekkel.
— Egy tanárembernek jut majd a szellemi és a művelődési munkából is.
— Most jártunk magyarországi testvértelepülésünkön, Olaszfaluban, Veszprém megyében. Meghívtuk őket a Kökösi Napokra. Nálunk nincs különösebb gond a közművelődéssel, gyakran az egyházakkal, az iskolákkal közösen szervezünk. A szellemi munkára való célzást azonban értem: arról az elfekvő, főleg helytörténeti anyagról van szó, melynek egy falumonográfia alapjait kellett volna képeznie. Az anyag nem veszett el, fel fogjuk frissíteni, nekem azonban az a véleményem, hogy abból falufüzetet kell készíteni, a monográfia mint műfaj igényesebb, az a későbbi idők feladata lesz.
