Mózes László
Újabb szörnyűség rendítette meg az országot, miközben annak lakói – legalábbis egy tekintélyes részük – a Nagyboldogasszony napjához illesztett röpke vakációcskának örvendeztek, legalábbis azok, akik ezt megengedhették maguknak. Egy Buzău megyei neuropszichiátriai kórházban ugyanis vasárnapra virradó éjszaka egy 38 éves beteg egy infúziós állvánnyal agyonvert négy beteget és továbbiakat megsebesített. Ám a baj még nagyobb lett volna, ha a kórházban nem tartózkodnak – véletlenszerűen! – rendőrök, akik szerencsére közbeléptek. Tegnapra aztán ötre emelkedett az áldozatok száma, miután az egyik 88 éves sebesült belehalt sérüléseibe. Ezt maga az egészségügyi miniszter, Sorina Pintea közölte, aki személyesen vezeti a săpocai elmegyógyintézetben történtek kivizsgálását.
Forog a régi lemez: tragédiák kellenek ahhoz, hogy nagy döbbenettel, ismételten és félreérthetetlenül jelezzék azt, hogy hol itt, hol ott felbukkanó rendszerhibák akadályozzák, mi több, bénítják meg ezt a jobb sorsra érdemes országot. Most éppen újra az egészségügyi rendszer kerül terítékre, miközben a caracali szörnyűségek ügyében sincsenek meggyőző, megnyugtató eredmények. A Buzău megyei neuropszichiátriai kórházban történtekről a tárcavezető Pintea asszony sztoikus nyugalommal, ám tényszerűen rögzíti, hogy a tragédiát bizony emberi mulasztások sorozata előzte meg, mintha bárki azt gondolhatta volna, hogy a szóban forgó intézetben minden a legnagyobb rendben lett volna. Mi több, lassan inkább annak lehet örülni, hogy viszonylag ritkán történnek a mostanihoz hasonló csapások, esetünkben horrorfilmbe illő jelenetek. Hasonló minősítést kapott korábban a szintén nagy felháborodást keltő caracali bűnügy is, és íme, rövid időn belül ez a második, állami intézményekhez is kapcsolódó szörnyűség.
Hogyan lehetséges mindez? A magyarázat egyszerre összetett és banális: súlyos rendellenességek akadályozzák a romániai intézményrendszert. Az egészségügy esetében Sorina Pintea nem véletlenül ismételte meg korábbi állítását, miszerint a kórházmenedzserek 80 százalékának nincs mit keresnie a rendszerben. Vélhetően azért sem, mert fő feladatuknak nem a közegészségügyi ellátás jobbá, emberibbé tételét tekintik, hanem azt, hogy miként lehet minél tekintélyesebb egyéni hasznot húzni a közpénzből finanszírozott egészségügyből. Az, hogy a săpocai elmegyógyintézet azóta lemondott menedzser asszonya és a szintén a rendszerben vezetőként dolgozó férje éppen a szociáldemokraták holdudvarába tartozik, részletkérdés, hiszen ebben a rendszerben szinte mindenki tartozik valahová.
A legendás kényelem és trehányság mellett ez a bajok egyik eredője: nem a szakértelem, a tudás, az elkötelezettség számít, hanem a politikai kötődés. A kapcsolat és a kapcsolódás. Amíg ezt fel nem számoljuk – gyökerestől –, amíg elfogadjuk a politikai döntéshozók eme öncélú és közveszélyes érdekérvényesítését, nem számíthatunk tisztességesebb, hatékonyabb közszolgálati rendszerekre és intézményekre. Magyarán, sem biztonságot, sem kiszámíthatóságot, sem méltányosságot nem remélhetünk.
