Az úgynevezett technológiai mamutcégek feldarabolása évek óta mind gazdasági, mind politikai értelemben a figyelem középpontjában van. Elsősorban az Egyesült Államokban, de mivel a Facebook, a Google és az Amazon a világon mindenhol a legközvetlenebb környezetünkben is jelen van, az Index alapján igyekszünk röviden összefoglalni a Szilícium-völgy esetleges felforgatásának okait, lehetőségeit és vélhető következményeit.
Vizsgálatok
Az elmúlt hetekben az amerikai hatóságok két nagy jelentőségű vizsgálatot is indítottak a technológiai szektor óriásai ellen. Július végén az igazságügyi minisztérium (DOJ) jelentette be, hogy átfogó trösztellenes vizsgálatba kezd, nem sokkal később pedig kiderült, hogy a Szövetségi Kereskedelmi Hatóság (FTC) is hasonló vizsgálatot folytat a Facebook ellen. Mindeközben ugyanezeknek a cégeknek egy harmadik fórumon is vizsgálódással kell szembenézniük: egy képviselőházi trösztellenes albizottság is a techszektor versenyellenes gyakorlatait firtatja.
Bírálóik szerint a túl nagyra nőtt és veszélyesen nagy hatalmú technológiai óriások az állam helyett igazi cenzorokká váltak, ők döntik el, mi az álhír és kiket kell az internetről kitiltani. Vagyis kontroll nélküli monopóliumok lettek. Ezen mit sem változtat, hogy egyre gyakoribbak a kisebb-nagyobb bírságok, sorban indulnak a különféle vizsgálatok, és lassan már nincs is komolyan vehető elnökjelölt Amerikában, aki ne hirdetné az előválasztási kampányban, hogy hatalomra kerülve ő tényleg megregulázná a szilícium-völgyi monopóliumokat.
A DOJ most futó vizsgálata arra irányul, hogy a maguk piacát – no meg a legtöbbünk online mindennapjait – domináló cégek hogyan nőttek ekkorára s szereztek befolyást más területeken, és vajon az erőfölényüket kihasználva törvénytelenül gátolják-e a piaci versenyt. Hogy pontosan melyik cégeket vették célba, azt nem közölték, de a minisztérium szerint a közösségi média, az internetes keresés és az online kereskedelem terén vizsgálódnak, ezeknek pedig sorrendben a Facebook, a Google, illetve az Amazon az egyeduralkodója. Mellettük még szóba jöhet az Apple is.
Közben az FTC is elindította a maga vizsgálatát a Facebook ellen. Ez volt az a testület, amely nemrég rekordméretű bírságot szabott ki a cégre a Cambridge Analytica-botrány során napvilágra került adatkezelési gyakorlata miatt. Ezúttal azonban őket is a Facebook monopolhelyzete és versenykorlátozó lépései érdeklik, pontosabban a Facebook felvásárlásaira összpontosítanak. Arra kíváncsi a hatóság, hogy a Facebook azért szerezte-e meg az elmúlt években megvett cégeket – elsősorban a Whatsappot és az Instagramot –, hogy a potenciális riválisok bekebelezésével csírájában fojtsa el a piaci versenyt.
Az FTC és a DOJ párhuzamos vizsgálódása azonban gondot is okozhat, mivel a két intézmény között kisebb illetékességi vita bontakozott ki, ami már-már a vizsgálódás hatékonyságát veszélyezteti.
Elavult szabályozás
Tim Wu neves jogász, a netsemlegesség kifejezés megalkotója szerint a mai problémás helyzet gyökere, hogy az amerikai trösztellenes szabályozás a kilencvenes években ragadt. Akkoriban az internet még egy merőben új gazdasági kor kezdetének tűnt, amelyben nincsenek klasszikus monopóliumok, bármelyik cég pillanatok alatt eltűnhet, amint berobban a semmiből egy még innovatívabb új szereplő. Wu szerint utólag már nyilvánvaló, hogy versenyellenes lépések sorát követték el ezek a cégek, elsősorban azzal, hogy egymás után vásárolták fel az egyeduralmukat veszélyeztető startupokat – a versenyjogi hatóságok pedig ölbe tett kézzel nézték a felvásárlásokat. A tavaly év végi összesítés szerint a Facebook 67 felvásárlást vitt véghez, az Amazon 91-et, a Google pedig 214-et.
A nagy cégek gyakori ellenérve a monopóliumváddal szemben, hogy ők valójában egymás vetélytársai. Ám az is nyilvánvaló, hogy a hasonlóságok ellenére jelentősen különböző piacokat uralnak, még ha kiterjedt működésük miatt itt-ott össze is érnek.
Büntetések, vádak
A versenyjogi aggályok illusztrálására elevenítsük fel, az ilyen téren jóval szigorúbb Európai Unió milyen okokból bírságolta meg a Google-t az elmúlt években. 2017-ben a cég 2,7 milliárd dolláros büntetést kapott, amiért a keresőszolgáltatások körében kivívott dominanciájával visszaélve saját egyéb termékeit jelenítette meg jobb helyen a keresési találatok között. 2018-ban 5 milliárd dolláros büntetést szabtak ki rá, mert az Android mobilpiaci erejét kihasználva előírta a telefongyártóknak, hogy csak akkor licencelhetik a Google Play alkalmazásboltot és a cég egyéb saját appjait, ha előre telepítik eszközeikre a Chrome böngészőt és a Google keresőt, utóbbit pedig alapértelmezett keresőként állítják be. Idén tavasszal újabb 1,7 milliárd dolláros bírság jött, amiért a Google a hirdetési piaci dominanciáját latba vetve olyan szerződéseket kötött a Google hirdetési rendszerét használó weboldalakkal, amelyben korlátozta a rivális hirdetéskiszolgálók reklámjainak megjelenítését.
A Facebookkal szembeni trösztellenes vádak lényege, hogy a cég a versenytársak korai felvásárlásával és ellehetetlenítésével betonozta be piacvezető szerepét. Az Amazon mára az amerikai online vásárlások felét bonyolítja, megkerülhetetlen pozícióját pedig a kritikusai szerint arra használja fel, hogy a saját márkáit helyezze előtérbe a saját piacterén, míg a platformját használó más eladók kénytelenek hirdetésekért fizetni, hogy labdába rúghassanak.
Az Apple neve ritkábban fordul elő a trösztellenes kritikákban, de itt is felmerül, hogy termékeire csak a saját alkalmazásboltján keresztül enged appokat telepíteni, a fizetős appok után pedig 30 százalék jutalékot szed. Ezzel a cég a vádak szerint nemcsak közvetlenül anyagilag jár jól, de a saját szolgáltatásait is versenyelőnybe hozza saját platformján.
Gátló túlszabályozás
Az érintett cégek persze nem látnak kivetnivalót a saját gyakorlatukban: szerintük azért lehetnek piacvezetők, mert innovatív vállalatként felhasználók százmillióinak igényeit képesek kielégíteni, és természetesen meg kell harcolniuk az elsőségük megőrzéséért, ezt azonban mindig a törvényes kereteken belül teszik. Az egyik általános ellenérvük pedig az, hogy a túlszabályozás gátolja az újító szellemet, ezzel szemben a nagy erőforrásokkal bíró techóriásoknál csak úgy dübörög az innováció, és a felvásárolt kisebb cégek is olyan anyagi-technológiai lehetőségekhez jutottak, amilyenekhez önállóan nem fértek volna hozzá. A túlzott szigor ellenzői szerint a hatóságok elsősorban nem is a nagy cégekkel, hanem azokkal a startupokkal szúrhatnak ki, amelyek elesnek ezektől a forrásoktól, ha a nagyvállalatok nem merik többé felvásárolni őket.
A Google és a Facebook szerint azonban nemcsak a kis cégeknek, de az országnak is szüksége van rájuk: visszatérő érv a méretük és domináns szerepük fenntartása mellett, hogy Amerika érdeke, hogy nagy és erős vállalatai legyenek. Így van csak esélyük a világ többi része és különösen Kína ellen, ahol a kormány minden lehetséges eszközzel hizlalja a globális dominanciára törő techcégeket.
Felkészülés
A vizsgálat alatt álló cégek nemcsak tagadnak, érvelnek és lobbiznak, hanem fel is készülnek az ostromra. Jegelnek egyes felvásárlásokat, de azon is dolgoznak, hogy minél szorosabbra fűzzék a különböző szolgáltatásaik közötti kötést. A Facebook például azt tervezi, hogy integrálja a Messenger, a Whatsapp és az Instagram üzenetküldő funkcióját, hogy közvetlen átjárás legyen közöttük. Másrészt úgy szervezik át a működési egységeket, hogy egyértelműen a Facebook legyen a főnök, és ez a hierarchia az appok nevében is megjelenik. Zuckerberg már be is jelentette, hogy nem a hírfolyam a lényeg, az új irány: titkosítás, adatvédelem, megsemmisülő üzenetek, kis közösségek.
Mi várható?
Nem mondható kifejezetten gyakorinak, hogy amerikai állami szervek egy óriásvállalat feldarabolásáról döntsenek. Az elmúlt száz évben kétszer fordult elő ilyesmi: 1911-ben a legfelsőbb bíróság mondta ki, hogy a Standard Oil olajvállalat illegális monopólium, 1982-ben pedig az igazságügyi minisztérium ítélte túl nagynak az AT & T telekommunikációs céget. Az akkori és a mostani helyzet között azonban legalább annyi különbség van, mint a hasonlóság.
