Szent István királyunk a védőszentje a báró Szentkereszty család által 1824–25-ben épített árkosi katolikus kápolnának, amelyet két éve felújítottak és templommá bővítettek. E templom „szentistvánkor”, a búcsún zsúfolásig telt.
Az asszonyok hangos imája a Szűzanyához szólt, a búcsús szentmise kezdetén felhangzott a Boldogasszony Anyánk kezdő, majd a Légy áldott, Szent István király dicsőítő ének. „Szent István egyszerű ember volt, akárcsak mi, ez lepett meg engem életét tanulmányozva” – kezdte ünnepi szentbeszédét Fülöp Sándor Szabolcs újmisés, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánia segédlelkésze. „István nem élt kettős életet. Az ő példáját kellene követnie mindenkinek. Vállalta a krisztusi tanúságtételt, keresztény volt és apostoli lelkületű király. Mint országalapítót, a magyarok tündöklő csillagaként dicsőítjük. Soha nem volt köze a képmutató vallásossághoz. Ezt kellene felvállalnia manapság minden keresztény embernek, el kellene kerülnie a kettős életvitelt, a hétköznapi közönyöst az ünnepi mázban tündöklővel. Erről a búcsúról azzal a döntéssel kellene hazamennie a magyar katolikusnak és szeretett vendégeinknek is, hogy fel tudja-e a hit kőszálára építeni a házát és egész életét. Egyenes út, egyenes élet! Ez legyen a jelszavatok” – hangoztatta Fülöp Sándor Szabolcs.
A főcelebráns mellett Takács Dezső, a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért-plébánia lelkésze és Faragó István sepsikőröspatak–árkosi plébános előtt áldoztak a hívek, átvették a szent ostyát, és a gyónás szentségében is részesültek. A szentmise után agapét tartottak, a templomból hazavonuló hívek egy-egy szentelt emléknyírfaágat szakítottak a feldíszített sétány mellől, kínálmációban részesültek, a közös ima és ének pedig talán soha nem volt olyan egységes és meggyőző, mint az idei Szent István-ünnepen.
