Majdhogynem óraműpontossággal szántanak végig a különféle trendek a sepsiszentgyörgyi diákságon. Az egészen zsenge korúak gördeszkás-rolleres „forradalmától” kezdve a fiatal felnőttek ún. ördögbotos „szubkultúrájáig” széles a paletta, a legszembetűnőbb mégis az övtáskák térhódítása, mely – ha egyéb tekintetben nem is – a divat szempontjából normateremtővé vált.
A jelenség kapcsán nem lehet annyival beérni, hogy az övtáska praktikussága miatt népszerű. A „hasitasi” ugyanis észrevétlenül státusszimbólummá változott, egyszersmind a valahová tartozás vizuális-stilisztikai kifejezőjévé vált. A kiegészítőt viselők mégis csak hetykén válaszolnak, ha kérdezzük: miért visel övtáskát? Mert praktikus – állítják, s hozzáteszik: igen, vannak, akik csak feltűnősködnek...
Kísérlet gyanánt összeállítottam egy kérdőívet övtáskás, 18 és 21 év közötti ismerőseimnek, lássuk, ők miként látják a kérdést. Meglepő dolgok derültek ki. Legtöbben valóban a praktikusságát díjazzák, de hallani sem akarnak semmiféle humánus viszonyulásról, szellemi vagy érzelmi megnyilvánulásról: az övtáska divatosságát általános érdektelenséggel méltatta mindenki – számukra aztán a divatosság nem fontos. „Az övtáska vagány” kijelentés végre megosztotta az alanyokat: egyvalaki ujjongva fogadta, a legtöbben azonban nemet integettek. „Az övtáska egyedi” mondatra a többség ledöbbent, „Az övtáska kiemel a tömegből” kijelentéstől pedig undorodva fordultak el a kitöltők.
Kérdőívünk alapján az övtáskahordók nem érzik magukat „különlegesnek”. Miért is tennék? Divatközpontú szubkultúrájuk nem a különlegesség érzéséből, hanem a hasonló gondolkodásból, megjelenésből, hasonló stíluselemek jelenlétéből fakad, s abból a tényből, hogy az övtáskahordók gyakran egy társaságba tömörülnek. A hasitasi általános elterjedése Sepsiszentgyörgyön a legszembetűnőbb: csíkszeredai fiatalok szerint annak viselése helyenként kimondottan „gáz” lehet.
Ferencz Alpár
