Sehol nincs annyi népi neve, mint nálunk, Székelyföldön: őzláb (általánosan használt a magyar nyelvterület nagy részén), ernyőgomba (Borszék), fenyőalj(gomba) (Sepsikőröspatak, elég ritkán használt név), gyűrűsgomba (Szentegyháza, Udvarhelyszék), kalapgomba (Zágon), lófaszú gomba (Gidófalva, Sepsiszék), őzlábú (gomba) (Nyárádmente, Homoródmente, illetve Magyarhermány, Erdővidék és Kányád, Udvarhelyszék), őzgomba (Csíkrákos), ülügomba (Háromszék), ülühát (Gelence), kígyókalap (Borszék).
éhány elnevezése akár tévedéshez is vezethet, egyes tájainkon ugyanaz a neve, mint más gombának máshol. Például a piruló galóca népi nevei közt találjuk a következőket (főképp Kárpátalján), amelyek általában máshol a nagy őzlábgomba népi nevei: őzlábgomba, őzlábúgomba; a szürke galócát pedig egyes helyeken szürke őzlábúként nevezi meg a népnyelv. Román neveinek egy része hatott a különféle magyar elnevezések kialakulására, de több esetben fordított a helyzet, magyaroktól tanulták a románok, s magyarból fordították a nevét.
Mit mond vele kapcsolatban a népi konyha? Általában az előzetesen nem forrázandók közé sorolják, helyesen. Valószínűleg ez az a gombánk, amelyet a kucsmagombán és a ki nem terült csiperkén kívül tájainkon leggyakrabban készítenek el megtöltve (amikor még nem nyílt ki).
Néhány népi recept: Kisütve az őzláb a legfinomabb. A hámlást letakarítom róla, az alsó részét sózom. Forgatom lisztbe, tojásba, prézlibe. A tojásba teszek apróra vágott fokhagymát. (A. G. Sz. V., Csíkszentmihály) A fiatalt savanyúságnak teszem el, a fejecskéket sós vízbe főzöm, aztán teszek bele cukrot, ecetet, babérlevelet. A nagyot prézlisen, tojással esszük. (J. I., Krizba) Liszt, tojás, morzsa. Kirántva esszük a parazolt. (Őrség) Rántva esszük a gyűrűsgombát, 3–4 éve ismerem. (Mezőség) A fokhagymát megtörik, s azza’ eszik. (Gajdár, Moldva)
Egy bizonyos 30. évfordulóra is készülve hadd zárjam írásomat egy újabb emlékkel. Dálnokban az őzlábat úri gombának is mondták, rákérdeztem, hogy miért. A 80-as évek közepe táján jártunk, amikor például a jegyre és szűken kapható üzemanyagon, kenyéren, tejen s máson kívül az olajhoz, zsírhoz is nehéz volt a hozzáférés, még falun is. Az volt a válasz, hogy az „elvtársak” közül is csak az úri mód élők engedhették meg maguknak, hogy kisüssék, ugyanis elég sok zsírt, olajat felvesz.
Valóban ez a helyzet, s hozzáteszem: óvatosan kell vele bánni. Ne szedjük szennyezett helyről, gyanúsról se, mert felszívja a nehézfémet, a radioaktív anyagot is, ha van a környezetében. Ha ilyen fertőzött, szennyezett őzlábat fogyasztunk, nem gombamérgezéssel kell megküzdenünk, hanem mással, még akkor is, ha maga a gomba amúgy ehető lenne…
Zsigmond Győző
