Az aktivista Bereczki Kinga, a HKA ügyvezetője, valamint a gyűjtésben aktív szerepet vállaló nyolc önkéntes közül Pitlák Szabina társaságában tegnap mondott köszönetet mindenkinek, aki hozzájárult a segítőakció sikerességéhez. A Mikó Imre-szobor előtti sétányon felállított standnál összegyűlt 3205 lejt Bereczki Kinga hivatalosan átnyújtotta Hans Hedrichnek, kijelentve: az akcióval sikerült a mozgalmár segesvári házát is megmenteni, illetve egy fontos üzenetet megfogalmazni, mely szerint érdemes kiállni a közösségi ügyekért, mivel szükség esetén a közösség viszonozza a segítséget. Bereczki Kinga szerint nagyjából hatvanan adományoztak, a legtöbb támogatás 10–20 lej közötti volt, de olyanok is felkeresték a standot, akik 300 és 500 lej közötti összeget áldoztak erre a célra.

Hans Hedrich szerint megható volt megtapasztalni a segítőkészséget, a maga részéről összegtől függetlenül minden adományt figyelemre méltó gesztusként értékel, és egyformán fontos számára. Össze­sen mintegy 7500 euró gyűlt össze, ebből 4800 a Schweighofer által követelt összeg, amiből 1200-at már behajtottak. A maradék pénzből törleszti a közel 1200 eurós ügyvédi díjat, amit a nagyvállalat által ellene és az egyesület elnöke ellene Fogarason indított polgári kártérítési perek kapcsán kell kifizetnie. Bebizonyosodott, hogy a közösség igenis létezik, képes az összefogásra, és azt szeretné, ha más, kisebb-nagyobb tétet hordozó ügyekben ugyanez a szolidaritás működne. Szeretne valamit visszaadni, ezért a törvényes eszközökkel folytatja a harcot az erdők védelméért, ami elválaszthatatlanul összefügg a közösség életminőségével, az erőforrásokkal való észszerű gazdálkodással. Nem lehet szétválasztani egy nagyvállalat jelenlétét, tevékenységét és annak hatásait a háromszéki mindennapi élettől – fogalmazott.

Hans Hedrich arról is beszámolt, hogy más téren is folytatná civil tevékenységét, ezért bekapcsolódik a Háromszéki Közösségi Alapítvány erdőültetési programjába. Bereczki Kinga szerint a kezdeményezés körül egészen komoly civil összefogás körvonalazódik. A programot ősszel indítják, és terveik szerint jövő tavasszal egy erdőnyi facsemetét szándékoznak elültetni. Tervük felébreszteni az ifjúságban a környezet védelme iránti érzékenységet, ezért diákokat is szeretnének minél nagyobb számban bevonni. Hans Hedrich megjegyezte: fontosnak tartja a faültetést és a nevelést, de a legjobb az lenne, ha ezen a téren az erdészetek (akiknek ez kötelességük is lenne) járnának elöl a jó példával.

Ami a Holzindustrie Schweig­hofer által az adománygyűjtés kapcsán kibocsátott közleményt illeti, Hans Hedrich fenntartja meglátását, mely szerint ferdítéseket tartalmaz. Az aktivista hangsúlyozta: a maga részéről nyitott a párbeszédre, de egyezkedni – vagy ahogyan elhangzott, tárgyalni – nem szándékozik. Nem lát valós szándékot a párbeszédre a nagyvállalat részéről, hiszen sem az említett hatástanulmány kapcsán, sem később nem volt fontos számukra, hogy leüljenek és a felmerülő problémákról beszéljenek a civilekkel. A vállalat kommunikációjában a párbeszédre való hajlandóság a fenntartható erdőgazdálkodási tanúsítvány (FSC) elvesztését követően – nagyjából két éve – jelent meg. Nagy valószínűséggel az egész arról szól, hogy a látszat kedvéért rendezzék viszonyukat a civil szervezettel, mert ezt fel lehet majd mutatni a tanúsítványt kiállító tanácsnál.

Hans Hedrich ugyanakkor továbbra is érthetetlennek tartja, hogy párbeszédet szorgalmaznak, miközben éppen a bécsi per költségeit hajtják be rajta. Megítélése szerint párbeszédet csak egyenrangú felek folytathatnak, de jelenleg úgy tűnik, inkább csak sarokba szorítanák. Ha a HS lemondana a perköltségek követeléséről, lehetne szó arról, hogy tárgyaljanak, de marad a kérdés, hogy mi lehetne egy ilyen párbeszéd témája. Kezdésként talán a polgároktól összegyűjtött, a nagyvállalat megtelepedésével és tevékenységével kapcsolatos kérdéseket tolmácsolhatná. A maga részéről ugyanakkor úgy véli, nincs igazán miről tárgyalni, beszéljenek a törvények.